Egymillió indiai halála szárad Churchill lelkén

2010. szeptember 16. 09:41 The Daily Telegraph

Nagy-Britanniában háborús hősnek tartják, míg Indiában több mint egymillió ember haláláért okolják Winston Churchillt, akinek azt olvassák a fejére, hogy nem lépett közbe a japánok burmai okkupációja után megszakadt rizsszállítások következtében kialakult éhezés megakadályozása érdekében.

Korábban

Az éhezésről szóló most megjelent könyvében Madhusree Mukerjee azt állítja, hogy Churchill korábbi állításával szemben a brit miniszterelnök nem nyújtott megfelelő segítséget a bengáliaknak, akik közül 1943-ban 1-3 milliónyian haltak éhen. A Churchill titkos háborúja című könyvben az írónő leírja, miként tért ki a miniszterelnök az indiaiak kérése elől, s hogyan kerülték el a szubkontinenst az Ausztráliából érkező gabonát szállító hajók, amelyek az élelmiszertől túlcsorduló Mediterráneumba tartottak.

„Az vitán felül áll, hogy Churchill alkalmatlan volt. A segélykérés számtalanszor megtörtént, de a miniszterelnök és kollégái ezeket rendre figyelmen kívül hagyták” – mondta el a szerző. „Az Egyesült Államok és Ausztrália is felajánlotta segítségét, de a háborús hivatal nem akarta a hajókat a rendelkezésükre bocsátani. Amikor Washington gabonát küldött, azt nem követték a brit lépések” – tette hozzá Mukerjee.

A jól táplált brit tisztviselők és a lesoványodott indiaiak közötti kontraszt képe az indiai brit uralom történetének legsötétebb fejezetei közé tartozik. Mukarjee Churchillt rasszizmussal vádolja az intervenció elmaradásáért. A brit miniszterelnök kigúnyolta Gandhit, akit egy „félmeztelen szent embernek” nevezett, s egy ízben kijelentette: „Utálom az indiaiakat: állati népség, állatias vallással”. „Churchill rasszista eredetű gyűlölete a birodalom szeretetére vezethető vissza, amely a féltékeny férjnek a feleségéhez fűződő kapcsolatához volt hasonló: inkább hagyta lepusztulni, aztán elengedte” – mondta Mukarjee.