Eleanor Roosevelt a körülmények miatt férje "füle, szeme és lába" lett sok tekintetben, egyes esetekben pedig a szája is. Félrevezető lenne azonban, ha a First Ladyre kizárólag ebben a szerepben emlékeznénk.

Míg Rosalynn Carter saját politikai nézetei nem nagyon különböztek a férjéétől; Nancy Reagané teljes mértékben megegyeztek azokkal. Ilyen szempontból tehát bizonyos mértékben “kakukktojás” az ő jelenléte a politikusi First Ladyk sorában, elsősorban a személyi döntésekre gyakorolt óriási befolyásával mégis – közvetetten – alakítója volt a reagani bel- és külpolitikának.

Ronald Reaganre gyakorolt hihetetlen befolyását azonban többször a férje, s nem az ország érdekeire való tekintettel fejtette ki. Különösen meghökkentő volt a Ronald Reagan ellen 1981. márciusban elkövetett merényletet követő egyik reakciója. A férje életéért való végtelen aggódás arra késztette, hogy még egy Joan Quigley nevű asztrológus szolgáltatásait is igénybe vette az elnök "jó" és "rossz" napjainak meghatározásánál. Amennyiben a jósnő valamely dátumot potenciálisan balszerencsésnek minősített (a napokat különböző színekkel jelölték), úgy Nancy Reagan követelésére az elnöki stábnak adott esetben meg kellett változtatni Ronald Reagan aznapi programját – függetlenül attól, hogy esetleg fontos nemzetközi tárgyalást kellett elnapolni.

Ez a fajta programkészítés a kor felgyorsult politikai életében és kommunikációjában számos kényelmetlenséget és problémát okozott – és állandó feszültséget a Fehér Házon belül. Néhányan ezt nem tűrték, vagy akár szóvá is tették; ezek a tisztviselők aztán rövid úton megkapták a felmondólevelet. Nancy Reagan legmagasabb rangú áldozata Donald Regan stábfőnök volt, akinek azért kellett távoznia, mert a First Lady szerint nem védte kellő elszántsággal az elnököt az ún. Irán-kontra ügyben.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2010. nyár számában olvasható.