A magyar-azeri közös gyökerek
2010. június 1. 10:32 Obrusánszky Borbála
Érdekes könyv látott napvilágot az Európai Folklór Intézet kiadásában. Haszan Haszanov, Azerbajdzsán volt budapesti nagykövete - aki egyben a történettudományok doktora - több éves kutatómunka után megírt, "A közös azerbajdzsáni-magyar etnikai gyökerekről" című kismonográfiájában sok új adattal szolgál a magyar őstörténeti kutatás számára.
Korábban
Haszanov visszatért a 19. században és a 20. század elején használt urál-altáji nyelvcsalád kifejezéshez, amely a hatalmas egész eurázsiai régió nyelvét egyetlen közösségben vizsgálta, és amit korábban tatár, vagy szkíta nyelveknek hívtak (de egy ideig a turáni is ismeretes név volt). A nagykövet több neves régészre és történészre hivatkozva úgy véli, hogy ezen rokonnépeket először a kimmerek fogták össze a Dél-Urál vidéken, majd onnan vándoroltak a Kaukázusba és Kelet-Európába is. Ez a név Gómer, Gamaru, stb. neveken már az i.e. 14. századtól feltűnik a mezopotámiai és közel-keleti forrásokban.
A Kárpát-medencében is megjelentek és letelepedtek, ott főleg a régészeti adatok fedik fel kilétüket, sőt fontos megjegyezni, hogy a két fent említett térségben a régészeti kultúra is szinte ugyanaz. Haszanov úgy tartja, hogy a Kárpát-medencébe a 10. századig, vagyis a magyar honalapításig folyamatos bevándorlás történt. Így a címben szereplő közös etnikai gyökereket a kimmereken és szkítákon keresztül tartja lehetségesnek, akiket egyébként a török nyelvű szakirodalom egységesen türk, és nem iráni népeknek nevez.
A szerző öt "szinkron bevándorlási hullámot" azonosított be: a kimmereket, a szkítákat, a hunokat, az avarokat, és végül a magyarokat. Ők mindannyian nagyjából hasonló időszakban jelentek meg a Kaukázusban és a Kárpát-medencében is. A könyv summásan megjegyzi, hogy a magyar törzsek történelmük során hosszú ideig a türk nyelvű törzsek szövetségében éltek.
A kötetben a legfontosabb fejezet a magyarok kaukázusi településeivel foglalkozik. Haszanov ismételten felhívja a figyelmet Nailja Velihanli történész kutatásaira, aki 2006-ban Magyarországon, a közös azerbajdzsáni-magyar tudományos konferencián tartott előadást. Velihanli ugyanis az Azerbajdzsánban élő, elszakadt magyar törzsekkel, a szavárd magyarokkal foglalkozik.
A kutatás szerint az al-Maszudi középkori krónikájában szereplő Hét Föld Országa elnevezés is a magyarokhoz kötődik. Az azerbajdzsáni kutató hivatkozik a helyi Derbentnáme forrásra, amelyben az szerepel, hogy a történeti Azerbajdzsán területén (ma Dagesztán) állt Ulu Madzsar és Kicsi Madzsar település. Ez sokak számára akár szenzációs felfedezés lehetne, de erre a fontos forrásanyagra már az 1895-ös Zichy-expedíció egyik történész tagja, Szádeczky-Kardoss Lajos több publikációjában is felhívta a figyelmet, de az út során felgyűjtött páratlan tudománytörténeti anyagok nem épültek be szervesen a magyar történettudományba.
A kutató számos forrás sorol fel arra nézve, hogy a középkorban a magyarok még a mai Azerbajdzsán területén éltek. Sőt, máig vannak olyan földrajzi nevek (Madzsar-garaoglan, Madzsarli, Madzsar-jeri), amelyeket az azerbajdzsáni kutatók egyértelműen a magyarokhoz kötnek, sőt azt is egyértelműnek tartják, hogy a hun eredetű szabírok, vagy a szavardok a magyarok neve volt.
Ehhez a témához szorosan kapcsolódik a magyarok hungár nevének értelmezése is, mely máig tisztázatlan a hazai kutatásban. Haszanov úgy tartja, hogy a hungár név egyértelműen a magyarok hun kapcsolatát bizonyítja, ahol a vezető törzs hasonló eredetű volt. A vezető törzset már Hérodotosz is királyinak nevezi, Haszanov ezért lehetségesnek tartja, hogy a hungár elnevezés is a hunok királyi ágára, vagyis az Attila-ágra utalt.
Haszanov röviden foglalkozik a hazánkban betelepedett népcsoportok etnikai hovatartozásával is, melyek a Kaukázusban is megfordultak a középkor folyamán. Kiderül belőle az, hogy az oszétok nem az ász, hanem az ir nevet használják magukra. Haszanov azt is hibásnak tartja, hogy rájuk lehetne alkalmazni a polovec kifejezést, amely nem önelnevezés, hanem azt az orosz fejedelemségek ragasztottak rájuk. A polovec névvel kapcsolatban már Szentkatolnai Bálint Gábor kolozsvári nyelvész kimutatta, hogy az csupán „mezőségit”, vagyis az adott nép földrajzi elhelyezkedését jelezte, és nem etnikum megjelölésre szolgált.
Haszanov türk, és nem iráni eredetűnek tartja a jászokat, akik a középkori forrásadatok szerint a kazárokkal, besenyőkkel, bolgárokkal álltak szövetséges kapcsolatban. Sőt, a szerző a nagy kaukázusi utazó, Jerney János adataira hivatkozva azt mondja, hogy a jászok, vagyis mohamedán bolgárok már a 10. században is beköltöztek a Kárpát-medencébe. Haszanov a kunokat is a jászokkal rokon etnikumnak tartja, és minderre bő forrásadatokkal szolgál.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2023
- Kapitalista szórakoztatás a vasfüggöny árnyékában
- A marokkói bazárok kincsei
- A királyi konyha és a maradékok sorsa
- A marokkói bazárok kincsei
- A nyugati bűnügyi sorozatok virágzása a 70-es, 80-as években
- Kapitalista szórakoztatás a vasfüggöny árnyékában
- Szocialista televíziós sorozatok a kádári Magyarországon
- Vonzó ellenfelek - Az amazonok
- Negyven éve mutatták be az István, a királyt
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap