Cigánykaraván a jog szorításában

Ítélkezve vádoltak

A bíróság szociológusi vizsgálatokat idéző módon általános megállapításokat is tett a cigánykaraván életmódjáról. Véleménye szerint a vádlottakat három csoportba lehetett sorolni. Az első csoportba azok tartoztak, akik következetesen kóborlásra, munkakerülésre és bűnöző életformára rendezkedtek be. A második csoportba azok sorolhatók, akik ingadozást mutatnak a letelepedés és a dolgozó életmód, másfelől a kóborló és a bűnöző életmód között. Végül a harmadik csoportba a legenyhébb megítélés alá eső, megtévesztett nem bűnöző személyek tartoztak.

Az első csoportba tartozó életformára a bíróság a fővádlott Rostás Fardit és családját hozta fel a bíróság, aki a hatóság megállapítása szerint feleségével és fiaival egész életében kóborló életmódot folytatott. Rostás Fardinak 1954 és 1956 között Dunaegyházán ugyan volt egy kezdetlegesen épített háza, de itt csak a hideg téli hónapok alatt tartózkodott. Különböző községekben volt bejelentett lakása, ahol a község tulajdonát képező földterületen földbeásott kunyhót vagy lombozatból, szárból télen nem fűthető sátrat készítettek. Fardinak több kocsija és lova is volt, a lovakat jól ellátta. Sűrűn adott-vett és cserélt lovakat. Az életmódjukkal kapcsolatban a bíróság számára az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a vádlottak megszokták, hogy hideg télen is a puszta földön aludjanak. A havat elseperték, a földre szalmát, erre pokrócot terítettek és dunyhával takaróztak. Nagy mennyiségű fehérneműt hordtak magukkal, amit nem mostak, hanem a táborhelyen eldobáltak. A gyerekek iskolába nem jártak, a család nőtagjai koldulásból szereztek pénzt.

A második csoportba tartozó vádlottak közül volt, aki a kötelező katonaidejét is rendesen letöltötte és állami gazdaságban idénymunkán is dolgozott. Ebben szülei példáját követte, akik részben letelepedett életmódot folytattak, vályogvetéssel és földműveléssel foglalkozó cigányok voltak. Más vádlott esetében jobb volt a családi háttér, hiszen apja kis házzal és néhány hold földdel is rendelkezett. A szoba-konyhás házban ugyan 20-30 személy lakott, de mégis lehetővé tette, hogy a vádlott segédmunkásként építő vállalatnál és terményforgalmi vállalatnál is dolgozzon. A vádlott meg is próbált letelepedni felesége családjánál, de aztán a cigánykaraván hatása erősebbnek bizonyult. „A kóborló cigányok szokása egyébként, hogy amikor a körükbe vagy rokonságukba tartozó egyén a rendes munkás életmódra tér át, ebbe nem törődnek bele, eljárnak hozzá, tömegesen valósággal megszállják otthonát és bűncselekmények elkövetésébe igyekeznek őt belevinni. " - vonta le általános következtetését a bíróság elnöke.

A harmadik csoportba tartozókat azok alkották, akik „segítették" a cigánykaraván kóborló életmódját. Így az a vádlott is, akinek tanyája közelében szokott tábort verni a cigánykaraván már 1945 előtt is. Ő vette meg a lopásból eredő ingóságokat is. Neki természetesen volt hivatalos megélhetési forrása is, a korabeli terminológia szerint középparaszt volt, a bírósági eljárás ideje alatt pedig már tsz tag.

A bíróság megpróbálta feltérképezni a karaván tipikus bűnöző életformáját. Az egyik jellemző bűncselekményként a falopást jelölte meg, a másik a koldulás volt. A nő szerepét a karaván életében azonban a legközérthetőbben a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság foglalta össze. A fiatalkorúakat és a gyerekeket is gyakran kényszerítették koldulásra, sokszor télen mezítláb zavarták őket kéregetni.

Különösen részletesen követte nyomon a bíróság az 1959 november elejétől december 20-ig eltelt időt, amelyet a gyilkosság távolabbi előzményeként kezelt. Ez alatt az idő alatt a cigánykaraván bejárta a Duna-Tisza közét, naponta kb. 10 km-t tettek meg. A hosszú vándorlás nem telt eseménytelenül. A leírás részletességével a bíróság azt kívánta alátámasztani, hogy a vádlottak megrögzött bűnöző életmódot folytatnak, remény sincsen megjavulásukra. A legborzasztóbb esemény november közepén történt, amikor Gyál községnél a karaván egyik tagja gyereket szült a szabad ég alatt. A kóborlást azonban folytatták, annak ellenére, hogy a gyermek beteg lett. Orvossal ugyan megvizsgáltatták, aki gyógyszert írt fel, de tovább vándoroltak és a gyerek december 24-én meghalt (orvoshoz többet nem vitték).

A meghalt gyereket az ítélet szerint december 24-ről 25-re virradó éjszaka elásták, miután a halott gyereket 1 napig magukkal vitték. Egy kiásott fa gödrében csináltak egy kisebb mélyedést és oda temették el a gyereket. A csecsemő halálával kapcsolatban a védelem álláspontja az volt, hogy a vádlottak azért nem követtek el bűncselekményt, mert magatartásukat saját szokásaikhoz mérve kell megítélni. A bíróság szerint a vádlottak civilizált társadalomban élnek, a társadalmi együttélés követelményeit ismerik. A gyerekkel való mostoha bánásmód a munkakerülő csavargó életmód következménye. A bíróság szerint a fő vádlottak tudatosan törekedtek arra, hogy a bűnözői életmóddal kapcsolatos szokásaikat népcsoporti életformaként tüntessék fel, a hatóságoknak a munkakerülés és bűnözés elleni fellépését fajüldözésként magyarázzák.

1. Szociológiai vizsgálat követte a gyilkosságot
2. Ítélkezve vádoltak
3. Felmentő ítélet született

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2012

• Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• A férjét istenítő vörös grófnő
• A pártfeleség
• "18 évet vártam erre a napra"
• "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
• A kormányzó hitvese
• A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
• A magány rabjai
• A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén