Történész vizsgálta Júdás elveszett evangéliumát

A "népszerű" vagy "szenzációs" jelzőt ezek mellett már csak a szöveg megkomponálására használhatjuk: a szerző igyekezett gördülékeny, populáris, a laikus közönség számára is könnyen befogadható formában fogalmazni. Azok számára, akik szeretnének valamivel mélyebbre hatolni, a könyv végében részletes jegyzetapparátus és ugyancsak részletes név- és tárgymutató is található.

Hasonló kettőség vezette Ehrman-t a kérdésfelvetések során is. Egyrészt történelmileg hiteles kontextusba kívánta helyezni a forrást, másrészt a laikus olvasót érdeklő kérdések megválaszolására is tág teret kívánt szánni. A könyv végig megőrzi ezt a kettősséget, de ezt inkább erényeként említhetjük.

De mi is tulajdonképpen a könyv témája? Több korai keresztény evangélium bukkant fel már a 20. században, rendre izgalomba hozva a történészeket. Ehrman könyvének középpontjában egy az 1970-es években, Egyiptomban feltárt, feltehetően a II. századból származó szöveg áll, amelynek "főszereplője" az Újszövetség talán legizgalmasabb és legellentmondásosabb személyisége, Júdás (és Jézus). A szöveg Júdásról szól, de nem ő írta. Ehrman kétféle megközelítés mentén halad: egyfelől a szöveg gnosztikus (a világtól való elidegenedés mitikus érzése és az abból való szabadulás módjai) tartalmát vizsgálja, másfelől a Júdás-Jézus-apostolok kapcsolatrendszert, kettejük és az apostolok újfajta ábrázolását, valamint Júdás "tanítását".

A könyvben felmerülő kérdések többek között: ki volt a történelmi Júdás, milyen ember volt, mit tett valójában, miért tette, milyen kapcsolatban állt Jézussal stb. Az evangélium interpretációjában Júdás az igazi tanítvány, "a legnagyobb apostol", az egyetlen, aki megértette Jézus tanításait. Ebben a megközelítésben Júdás "árulása" ez utóbbinak a gyakorlati alkalmazása, mivel a keresztre feszítéssel segítette hozzá urát ahhoz, hogy testi kötelékeitől, "az embertől aki magában hordja" megszabadulhasson. A könyv az alapoktól kezdve jut el a "válaszokig", illetve a további feladatok és kérdések vázolásáig.

Ehrman először áttekintést ad arról, miként ábrázolják Júdás személyét a többi evangéliumban és az ókori forrásokban, hogyan jelenik meg a későbbi evangéliumi hagyományban; ezután vázolja, milyen ismereteink voltak Júdás evangéliumáról annak felfedezése előtt. Ezt követi a forrás feltárásának részletes ismertetése, majd magának a szövegnek az aprólékos bemutatása. A könyvben ezt egyébként több egész oldalas fénykép is szemlélteti. A mélyebb tartalmi elemzés az említett két szempont köré felfűzve vizsgálja az evangélium kapcsolatát a gnoszticizmussal, illetve Jézus, Júdás és a tizenkét apostol ábrázolását. Ehrman ezután két fejezetben összegzi a történelmi Júdásról - az új és a régi források alapján - elmondható információinkat, majd további kérdéseket és kutatási irányokat vet fel.

Barth D. Ehrman: Iskarióti Júdás elveszett evangéliuma. Az áruló és az elárult új szemszögből. Gold, Bp., 2006. 255 oldal