Szélcsatornában tesztelték a lapiták kenuját

Az elsődleges tesztek szerint az első telepesek hasonló hajókkal utazhattak Új-Guineáról Fidzsire, Tongára és Szamoára, és azokat olyan jól tervezték meg, hogy könnyen haladhattak velük széllel szemben is. Az alig 3 méter hosszú, méretarányosan kisebb másolatot az Aucklandi Egyetem Tamaki campusának szélcsatornájában elemezték, ahol általában a leghíresebb jachtokat vagy vitorlásokat teszik ki hasonló teszteknek.

Az egyetem mérnökeinek és régészeinek közös vállalkozása egy régen tartó vitának vethet véget: abban ugyanis nem tudták eldönteni, hogy az első óceánjárók csak a szerencsének, vagy jól megtervezett hajóiknak köszönhetik-e, hogy eljutottak útjuk célállomására. A csoport nyelvészeti és régészeti anyagok segítségével tervezte meg a hajót. Richard Flay gépészmérnök professzor szerint az eredeti hajók megépítése nagyon sok munkát, különleges szaktudást és nagyon sok kötelet igényelt.

Amikor azonban elkészültek, akkor nagyon könnyen lehetett haladni akár az uralkodó délkeleti szelekkel szemben is, és a hajókon 12 vagy több utast, élőállatokat és növényeket is szállíthattak. Egy hasonló vállalkozás működésére korábban két elmélet volt: az egyik szerint csak a hullámokra és szelekre bízták volna magukat - ez pedig csak a már Magellán esetében is feltételezett El Nino jelenség esetében válhatott volna be. A másik elmélet szerint a tengerészek és a hajóépítők nagyon jól képzettek voltak, és a hajó tökéletes irányításával oda mehettek, ahová csak akartak.

A szélcsatornában lefolytatott vizsgálat az utóbbi elméletet támasztotta alá: Geoff Irwin régészprofesszor szerint a tengerészek érthették mesterségük minden csínját-bínját. Bár az utazásokról is ismert titokzatos lapiták nem voltak sokan, nagyon gyorsan beépesítették a csendes-óceáni szigetvilágot. Irwin szerint ez is csak azt jelentheti, hogy mesterei lehettek a hajózásnak.

A hajósok 1000 évvel ezelőtt érhették el Amerikát, nagyjából hasonló időben, amikor a vikingek a kontinens északi partjaira léphettek.