Baktériumok falják fel Angkor Vat történelmi emlékeit

A baktériumok (Gloeocapsa) nem csupán feketére színezik a köveket, hanem elnyelik a reggeli monszunesők vizét, majd később a Nap sugarait, és az így keletkező tágulások és összehúzódások körforgása teljesen tönkreteszi az épület homlokzatát és belső szerkezetét - összegzi Thomas Warscheid, német mikrobiológus a csaknem egy évtizede tartó kutatásait. "A helyzet egyre romlik - a templomegyüttes 60-70%-a már fekete" - mondja. Angkor Vat pusztulása így a mikroorganizmusok és a templom kémiai és fizikai tulajdonságai közötti kapcsolat eredménye.

A mikroszkópikus méretű organizmusok azonban a világ más részein - a Húsvét-szigeten és a görög Akropoliszon is - felgyorsítják a történelmi emlékek pusztulását. A kutatók és restaurátorok csak most kezdik igazán felismerni a baktériumok és gombák szerepét e folyamatban, amely egyben új technológiák kifejlesztésére ösztönzi őket a mikrobák ellen. "Történelmi örökségünk eltűnőben van. A kérdés, hogy képesek vagyunk-e megőrizni" - mondja Ralph Mitchell, a Harvard Egyetem biológiaprofesszora.

A sokféle baktérium kiválóan tenyészik a romokon, mert a többi növény- és állatfaj ebben a környezetben nem képes fennmaradni. "A legújabb kutatási eredmények szerint a levegőszennyezés hozzájárulhat a biológiai pusztítás növekedéséhez" - állítja Eric Doehne, a Getty Örökségvédő Intézet munkatársa. Néhány baktérium ugyanis a levegőben található szennyezőanyagok segítségével szaporodik, és olyan savat választ ki, amely megtámadja a követ, a fémet és a festéket.

A mikrobák komolyan veszélyeztetik az athéni Akropoliszt, Parthenont és Athéné templomát. A baktériumok megtámadják a márványt, vizet kötnek meg, és ezáltal kitágulnak, ami a homlokzatok és oszlopok megrepedéséhez vezet. A méhsejt-szerkezetet létrehozó mállás már a frízeken is megtalálható. A baktériumok emellett a romok restaurálását is akadályozzák. A kövek ugyanis ezer darabra esnek szét, így a munka szinte megfejthetetlen kirakós játékká válik. A folytatáshoz előbb el kell távolítani a mikroorganizmusokat, amelyek hosszú ideig háborítatlanul szaporodtak a történelmi emlékek között.

A korábbi évtizedekben a kutatók laboratóriumokban próbálták kitenyészteni a baktériumokat, ma már inkább géntechnológiával próbálják azonosítani őket, de ez a megoldás sem vezet mindig eredményhez. "DNS-vizsgálatok segítenek az azonosításban, de ez nem jelenti azt, hogy tényleg meg is találtuk a probléma okozóit" - mondja Robert Koestler, a Smithsonian Múzeum restaurátora. Vannak azért sikerek is. Biológiailag lebontható polimerek segítségével sikerült megerősíteni a mexikói maja romokat. A helyzetet bonyolítja, hogy bizonyos organizmusok viszont a megőrzést segítik. A törökországi Kappadókia különleges sziklaformációit, a "tündérkéményeket", például a rajtuk talált zuzmók védik a víz és a napsütés ártó hatásaitól.

Az elmúlt 20 évben a kutatók rengeteg új ismeretet szereztek, tehát van ok az optimizmusra. Angkor Vat templomegyüttesénél Dr Warscheid olyan biocidot ("mélange d'Angkor") fejlesztett ki, amely eltünteti a fekete foltokat. A vegyi oldat megváltoztatja a cianobaktérium tulajdonságait, de nincs értelme az égész templomon használni, mivel 10 év múlva a baktérium úgyis alkalmazkodna hozzá. A kőbe vésett feliratok esetében inkább emberi erőt kell alkalmazni. Az Akropolisznál 4 vegyértékű, ún. quaterner-ammónium vegyületekkel kísérleteznek.

Megoldás lehet a baktériumok kiéheztetése is. A Katrina hurrikán következtében elárasztott New Orleans-i egyetem afrikai gyűjteményét úgy mentették meg a gombáktól, hogy a tárgyakat argonnal öblítették le. A módszer természetesen sokkal nehezebben alkalmazható a szabadban. Dr. Warscheid szerint bármennyire is fontos a történelmi emlékek megőrzése, a különböző megoldások csupán az elkerülhetetlent késleltetik. "El kell fogadnunk, hogy bizonyos műemlékek egyszer el fognak tűnni, a jelenlegi tudásunkkal csupán 20-30 évre tudjuk megőrizni őket."