Ludwig Erhard

(1897 - 1977)

Fürth-ben született 1897-ben, édesapjának rövidáru kereskedése volt. Kereskedelmi iskolában tanult, hogy átvehesse a családi vállalkozást, de erre az első világháború miatt várnia kellett. 1916-ban a francia frontra került és súlyosan meg is sebesült. Felépülve Frankfurtban gazdaságtant és szociológiát tanult, s csak 1925-ben tért haza, immár házasemberként. Ezúttal azonban a gazdasági világválság döntötte romba terveit, az üzlet csődbe ment. 1942-ig Nürnbergben egy jelentős gazdasági intézetben dolgozott, a náci párthoz való csatlakozást a doktori fokozat megszerzésével igyekezet kikerülni, majd egy általa alapított kutatóintézet vezetője lett.

Németország teljes kapitulációját követően immár a politika világában törekedett a gazdasági újjáépítésre. Liberális konzervatív politikusként a Kereszténydemokrata Unióhoz (CDU) állt közel, hivatalosan azonban csak jóval később csatlakozott a párthoz. (Egyes források szerint elképzelhető, hogy kancellársága után, vagyis 1966-ban lett csak tag, amikor pártelnökké választották, így valószínű, hogy a belépését rögzítő 1963-as irat "visszadátumozás" eredménye.) 1949-től haláláig volt képviselő a Bundestagban (1969-ig nem talált legyőzőre az ulmi választókerületben, később területi listáról jutott be). Gazdasági elképzeléseit először a bajor tartományi kormány minisztereként próbálta megvalósítani, majd 1948-ban a liberális FDP javaslatára őt nevezték ki a nyugati zóna gazdaságát újjáépítő szervezet élére.

1948 júniusában Erhard mindössze a bevezetés előtt öt nappal értesült a szövetségesek pénzreform-terveiről. Mivel nem helyeselte ezeket, egy nappal a kitűzött dátum előtt bejelentette a kényszergazdálkodást és az árak megkötését. A katonai kormányzást gyakorló Clay tábornoknak, aki felelősségre vonta, csak ennyit válaszolt: a terveket "nem változtattam meg, egyszerűen eltöröltem". (Erhard azt használta ki, hogy a szövetségesek irodái vasárnaponként zárva tartottak, így vasárnap jelentette be gazdasági intézkedéseit.)

Erhard szövetségi miniszterként folytathatta politikai karrierjét Konrad Adenauer kormányában. Gazdasági miniszterként a szociális piacgazdaság és az úgynevezett ordoliberalizmus talaján állt, vagyis támogatta az állam szerepvállalását, különösen a versenyszférában. Jelentős szerepet játszott a pénzreformban, a monopóliumok hatalmának megtörésében és a szabad verseny feltételeinek megteremtésében. Az ötvenes években, a német gazdasági csoda idején, amikor az NSZK belépett a jóléti államok sorába, a legnépszerűbb politikusok között tartották számon.

1957-ben alkancellár lett, majd 1963. október 16-án, egy nappal Adenauer visszavonulása után szövetségi kancellárrá választották. Kancellárként már korántsem volt olyan sikeres, párttársai őt tették felelőssé a német-francia viszonyok hűvösebbé válásáért. Erhard ugyanis külügyminiszterével, Gerhard Schröderrel (nem összetévesztendő a kancellárral) inkább az atlantistákhoz húzott és a francia kapcsolatok helyett fontosabbnak tartotta az Egyesült Államokkal kialakított jó viszony ápolását.

1965-ben még választási győzelemre vezette a kereszténydemokratákat, a kormányalakítási tárgyalások során azonban már egyre több ellentét merült fel a CDU, a bajor testvérpárt CSU és a koalíciós partner szabaddemokraták (FDP) között. A koalíciós kormány nem is húzta sokáig: 1966-ban pénzügyi válság sújtotta az országot, a kormánykoalíció felbomlott,és a saját soraiból is egyre többet bírált Ludwig Erhard 1966. december 1-jén lemondott posztjáról.

Erhard még közel tíz éven át politizált, pártelnök is volt. Nyolcvanéves korában, 1977. május 5-én Bonnban hunyt el. A II. világháború utáni évek egyik legjelentősebb német politikusának arcképe a német márka "nyugdíjba vonulásáig" a kétmárkás pénzérmén volt látható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

14. Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• 10 tény Irán múltjáról
• El Báb – A Kapu: Egy ezredéves várakozás beteljesedése
• Az iszlám korai időszakából származó mecsetet találtak Izraelben
• A Közel-Kelet XIV. századi Marco Polója: Ibn Battuta 30 éves mekkai zarándoklata
• A lázongó janicsárok életének központjában az étel állt
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Hogyan készülhetett Mohamed előtt a világ legrégebbi Koránja?
• Jeltelen sírba temetnék Mohamed prófétát