Közrendű karrier az Árpád-házi királyok udvarában

IV. Béla

Soproni István mester apja, Fülöp 1245-ben a Soprontól délre fekvő Küllőt birtokolta, majd bő évtizeddel később IV. Béla újabb területeket adományozott neki, mivel több követségben teljesített küldetést. Atyja halála után István IV. (Kun) László király szolgálatában tüntette ki magát, és az oklevelekből az is kiderült, hogy rászolgált a jutalomra. Egyrészt Albert osztrák és stájer hercegnél hajtott végre diplomáciai feladatot, majd a pártütő Kőszegi Henrik fiai fogságába esett. A külpolitikai vonal ezután is megmaradt Soproni István életében, hiszen III. András és I. Károly oklevelei is ilyen jellegű missziókról tanúskodnak. A sikeres cseh és osztrák küldetésekben minden bizonnyal komoly szerepet játszhatott soproni származásából adódó hely- és nyelvismerete is.

Zsoldos ezután a velencei születésű Perchynus ispán életútját mutatja be. IV. Béla nevében kiállított - igaz hamis hitelű - oklevél szerint értékes árukat szállított a magyar udvarba, amivel felhívta magára a király figyelmét. Tevékenysége Zágráb és Szlavónia területére terjedt ki, a zágrábbiakkal vitába is keveredett egy birtok miatt, és a polgárjoggal nem rendelkező férfiú elvesztette a pert. Néhány év alatt azonban a város teljes jogú tagja lett és fontos feladatokat bíztak rá. V. István rövid uralkodása idején a zágrábi kamaraispánságot irányította, és IV. László érdekében komoly költségekbe verte magát. Ez minden bizonnyal a hitelezést jelentette, Perchynus kapcsolata a magyar királyi udvarral inkább üzleti jellegűnek tekinthető. A halál is királyi szolgálat közben érte az ispánt: 1278-1279 fordulóján a király apósához, Károly szicíliai királyhoz küldte követségbe, ahonnan visszatérve rablók kezébe került, akik végeztek vele. Birtokait testvére és unokafivére örökölték.

Az esztergomi latinusok pecsétje

Az esztergomi Archinus története jól mutatja, hogy akár igen bizalmas kapcsolatba is lehetett kerülni a királyi családdal. A velencei származású férfi, aki IV. Béla kamaraispánja volt, 1249-ben arra kérte Mária királynét, hogy legyen fia keresztanyja. Ő eleget is tett a felkérésnek, a gyermek a keresztségben - mily meglepő - a Béla nevet kapta. Azt nem tudjuk pontosan, hogy mikor érkezett az országba, de valószínűleg a magyar-velencei háborút lezáró 1244-es zárai békét követően telepedhetett le Esztergomban. Úgy tűnik, hogy rövid idő alatt sikerült megkedveltetnie magát a királyi párral.

Végül, de nem utolsósorban megtudhatjuk, hogy egy bizonyos György mester budai polgár IV. László felesége, Izabella (Erzsébet) királyné szekérnagya volt. A királynéi udvarban már gyermekkora óta szolgálatokat tett, és ezért birtokadományt kapott. Anyja, a dajkaként elhelyezkedő Menna István ifjabb király és felesége, a kun származású Erzsébet több gyermekét is szoptatta. Ezért nem is meglepő, ha az asszony bizalmas helyzete megnyitotta az udvarba vezető utat a rokonság számára. Ezután került a szekérnagyi vagy kamaramesteri tisztségbe, amelyet a bárói méltóságot nem viselő udvari ifjak egyike tölthette be. Ő volt az udvartartás feje. Irányította a szolgaszemélyzetet és az udvartartás gazdasági ügyeibe is beleszólása lehetett.