Véres konfliktusok árnyékában zajlott „a leghűvösebb nyári olimpia”

A második világháború után kibontakozó kétpólusú világrendszer kialakulása a nemzetközi sportra is hatással volt. A Szovjetunió egyre komolyabb erőt képviselt a sportvilágban: az ország 1922-es megalakulását követő években még izolálhatták őket – a gazdasághoz és politikához hasonlóan – a sportban is, a második világháborút követően azonban már e téren is megkerülhetetlenné váltak. Az 1950-es évektől kezdődően az olimpiai játékok is a nagyhatalmak – elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió – véget nem érő rivalizálását hozták.

Az ausztráliai olimpia ideje a hidegháború mondhatni csúcséve: három fronton is akadtak olyan komoly konfliktusok, amelyek miatt különböző országok bojkottálták Melbourne-t. Az 1956-os felkelés leverése után három európai ország, Hollandia, Spanyolország, valamint Svájc fejezte ki így szolidaritását a magyarokkal, mondván nem hajlandóak úgy részt venni az olimpián, ha azon jelen vannak a Szovjetunió versenyzői. Az 1949-től húzódó kínai–tajvani konfliktus miatt egy 1956-ban kezdődő, évtizedekig elnyúló konfliktus volt a két ország között az olimpiákon is. Kína lemondta a szereplést, és legközelebb csak a Los Angeles-i játékokon vett részt 1984-ben. Eközben a hazánkban történtekkel párhuzamosan Egyiptom is komoly kihívásokkal nézett szembe. A Szuezi-csatorna államosításával kapcsolatban kialakult konfliktus miatt végül három arab ország, Egyiptom, Irak, illetve Libanon mondta vissza részvételét a novemberben kezdődő ötkarikás játékokon.

Szolidaritás a magyarokkal

Az 1956 októberében kitört magyar forradalom és a melbourne-i olimpia kapcsán sokaknak legelőször a legendássá váló „melbourne-i vérfürdő” jut eszébe, illetve a vérző arcú Zádor Ervinről készült emlékezetes fotó, amely már akkor bejárta a világsajtót. A vízipóló-mérkőzés népi eposzba illő szimbólummá vált: az akkor már eltiport forradalom kis országát képviselő sportolók hősies csatában legyőzik a világ nagy részének szemében agresszorként számon tartott óriáshatalom csapatát. Az olimpia és 1956 kapcsolata azonban korántsem merült ki egy felejthetetlen vízilabdameccsben. A magyarországi szovjet intervenciót követően ugyanis több európai ország is jelezte: nem hajlandóak egy versenyen szerepeltetni sportolóikat a Szovjetunióval. E fenyegetést végül három ország váltotta be: Hollandia, Spanyolország, valamint Svájc. Az indoklás, ha különbözött is, a cél azonban ugyanaz volt: olimpikonjaik távolmaradásával tiltakoztak a szovjet agresszió ellen, illetve szolidaritásukat fejezték ki a magyarokkal.

Ackermann Sándor teljes cikkét a Múlt-kor őszi számában olvashatják

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról