Sztálin még Molotovot is arra kényszerítette, hogy saját felesége ellen szavazzon

A CDU parlamenti (Bundestag) képviselője, a keletnémet állampárti diktatúra történetének feltárására hivatott közalapítvány (Bundesstiftung zur Aufarbeitung der SED-Diktatur) tanácsának alelnöke a Balassi Intézet berlini kulturális intézetének 1956 - átrendeződés a keleti blokkban - a sztálinizmussal való szakítás és következményei Kelet-Közép-Európában című konferenciáját megnyitó beszédében rámutatott, hogy 1956 után a Szovjetunió már csak katonai erővel tudta fenntartani befolyási övezetét, valamint a csatlósállamok hűségét gazdasági és politikai engedményekkel kellett "megvásárolnia".

Kelet-Közép-Európa további fejlődésében meghatározónak bizonyult, hogy 1956-ban a marxizmus végérvényesen elveszítette világmagyarázó, meggyőző erejét. Ezután zömében már csak "karrieristák" mondták magukénak a szovjetek eszmerendszerét. Ezek az emberek kezdetben belső meggyőződésükkel ellentétben cselekedtek, majd "élethazugságaik" sűrű szövedékének foglyaivá lettek - mondta Hartmut Koschyk. A kétnapos konferencia első napján mindenekelőtt a Joszif Sztálin szovjet diktátor 1953-ban bekövetkezett halála után kibontakozott, úgynevezett desztanilizációról volt szó. Gerhard Wettig történész, a hidegháború kül- és biztonságpolitikai kérdéseinek szakértője a sztálini diktatúra természetét érzékeltetve kiemelte, hogy amikor 1948-ban Vjacseszlav Molotov külügyminiszter családját elérte a terror, és a politikus tartózkodott a felesége párttagságának megszüntetéséről tartott szavazáson, Sztálin megismételtette a voksolást, így kényszerítve Molotovot arra, hogy neje kizárására szavazzon.

A többi között hozzátette, hogy az egész társadalomhoz hasonlóan állandó rettegésben tartott felső vezetés a diktátor halála után nagyon gyorsan szembehelyezkedett a sztálinizmussal, a rendszer lebontását már Sztálin életének utolsó óráiban elkezdték, amikor megtudták az agyvérzésen átesett diktátor orvosaitól, hogy nem épül fel többé. Jörg Baberowski, a berlini Humboldt Egyetem sztálinizmus- és Kelet-Európa-szakértője a Sztálin halála utáni hatalmi harcból győztesen kikerült Nyikita Hruscsov tevékenységét elemezve hangsúlyozta, hogy a kevéssé művelt, írni-olvasni is gyengén tudó pártvezető nagy teljesítményt ért el a rendszer bűneivel való szembenézéssel, a nyílt terror felszámolásával. Jellemző a mai Oroszországra, hogy Hruscsovot jóformán elfelejtették, síremlékén nem látni friss virágot, Sztálinra viszont egyre inkább emlékeznek - jegyezte meg a kutató.

Ungváry Krisztián történész a többi között rámutatott, hogy a magyarok számára korántsem jelentett ekkor váltást a desztalinizáció, a rendszer az alapvető vonásait, szerkezetét tekintve "Hruscsov előtt és Hruscsov után" is szinte ugyanolyan volt. Jörg Baberowski ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a kelet-közép-európai országokban valóban nem hozott szerkezeti változást a desztalinizáció, de a Szovjetunióban hatalmas változást jelentett, ami azzal magyarázható, hogy a Szovjetunióban - a balti tagköztársaságokat leszámítva - senkinek nem volt tapasztalata a demokráciáról, civil társadalomról jogállamiságról. Mindenki csak a szovjet rendszer kialakulását és megszilárdulását ismerte a forradalommal, polgárháborúval, éhínséggel, terrorral együtt.

Ezekhez az élményekhez képest a késői Hruscsov-korszak és a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) első titkári pozíciójában őt követő Leonyid Brezsnyev évei a béke és a gyarapodás időszakát jelentették - mondta Jörg Baberowski, kiemelve, hogy a szovjet történelem ilyen tagolása, korszakolása nélkül nem érthető meg a mai Oroszországban a Szovjetunió iránt mutatkozó nosztalgia. Ungváry Krisztián 1956 emlékezetével kapcsolatban arról is beszélt, hogy a mai Magyarországon nem 1989 és nem is 1956 számít a legfontosabb ünnepnek, hanem a 2010-es "fülkeforradalom" és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) megalapítása.

A mintegy százfős hallgatóság - köztük társadalomtudósok, németek és németországi magyarok - előtt tartott konferencián Balázs Péter volt külügyminiszter, a Közép-európai Egyetem (CEU) Nemzetközi Tanulmányok és Európai Tanulmányok tanszékének egyetemi tanára kiemelte, hogy 1956-ban megmutatkozott két irányzat, a nyugatos, pluralisztikus és a szovjet típusú modernizációs modell követőinek konfliktusa, amelyet a forradalom és szabadságharc gyors leverése miatt nem lehetett kibontani, és a megbékélés is elmaradt. A mai politikai erők is e választóvonal mentén helyezkednek el, ismét az a kérdés, hogy "Nyugat vagy Kelet", avagy "Brüsszel vagy Putyin, jövő vagy múlt" - fejtette ki Balázs Péter. Egyebek mellett hozzátette, hogy a kormány valószínűleg 1956 hatvanadik évfordulóját is csak arra használja fel, hogy megpróbálja erősíteni megtépázott népszerűségét, pedig a jövő formálásához szükséges a múlt objektív és őszinte értékelése, amire kiváló alkalmat kínálna a kerek évforduló. Vagy esetleg "várjunk a 70. évfordulóig, 2026-ig?" - vetette fel Balázs Péter.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2018

• Géza fejedelem helyett felesége, Sarolt irányíthatta az országot
• A pornokrácia évtizedei Rómában – ki is volt az „igazi nőpápa”?
• A kormányzóné, Purgly Magdolna útja Sofronyától Estorilig
• Pergőtüzek krónikája
• Kormányzóné, anyakirálynő, hercegi nagymama - Szilágyi Erzsébet élete
• Péter Gábor, a „szovjet ügynök”
• Hét híres kutya a történelemből
• Verne valóra vált víziói
• Erzsébet királyné anyasága