Tréfás és pajzán anekdoták a középkorból
2015. szeptember 1. 13:49
Bár a középkor évszázadairól a legtöbb embernek az a benyomása, hogy az istenfélelem jegyében teltek, az életét pedig mindenki véresen komolyan vette, valójában a jókedv és a nevetés sem hiányzott az emberek mindennapjaiból. Számos mű eleve a nevettetés szándékával keletkezett, és még a krónikákban is találunk példákat arra, hogy a királyok és az egyházi méltóságok is szívesen hallgattak meg egy-egy jó tréfát.
Korábban
Furfangos parasztok és felszarvazott férjek
A középkorban elsősorban a humor durva és nyers formája dominált: a különböző altesti és szexualitással fűszerezett poénok rendkívüli népszerűségnek örvendtek. A viccek célpontjai lehettek akár rászedett férjek, rossz feleségek, helyi papok, királyok, vagy akár történelmi személyiségek is.
A középkor egyik legismertebb, tréfás anekdotákat összegyűjtő könyve, a Facetiae kora egyik legnagyobb gondolkodójaként számon tartott itáliai humanista tudós, Poggio Bracciolini (1380-1459) nevéhez fűződik. A Facetiae megírását azzal indokolta, hogy „helyes, és szinte szükségszerű (...), hogy a gondok és félelmek sokaságának súlya alatt gyötrődő, állandóan dolgozó elménket időről időre ellazítsuk, és a humoros kikapcsolódás segítségével jókedvre és vidámságra ösztönözzük.”
Íme néhány tréfa és szellemes történet a Facetiae-ből:
Egy pap formabontó gondolatai a házasságtörésről: „Tivoliban egy eléggé meggondolatlan pap beszédet intézett a néphez, bőséges szidalmakkal kárhoztatta és átkozta a házasságtörést. Többek közt azt hangoztatta, hogy az olyan borzalmas bűn, hogy »inkább meghágna tíz szüzet, minthogy egy ujjal is más feleségéhez érjen.« A jelenlévők közül ezzel sokan egyet is értettek.”

Septimo meglehetősen jó húsban lévő apátja egy este Firenzébe tartott, amikor belebotlott egy parasztba. „Maga szerint át tudok majd menni a kapun?” – tette fel a kérdést a szerzetes, amely persze arra vonatkozott, hogy vajon a kapu bezárása előtt oda tud-e érni, a földműves azonban másképp gondolta. „Biztos lehet benne. Egy szekér széna is átjut rajta, magának miért ne sikerülhetne” – hangzott a férfi válasza.
Egy másik történet így hangzik: „Egyik barátunk édesapja nemi viszonyba keveredett egy nyilvánvalóan bolond ember feleségével, aki ráadásul még dadogott is. Egy este az asszony otthonához ment, gondolva, hogy a férfi házon kívül van. Bekopogott az ajtón, és a felszarvazott férfi hangját utánozva bebocsátást kért. A tökfilkó, aki otthon volt, alighogy meghallotta a férfit, azonnal szólt a feleségének: »Giovanna, nyisd ki az ajtót, engedd be; úgy tűnik, én vagyok az.«”
A feleségek gyakran furfangosabbak voltak a férjüknél: „Egy férfi, aki egy értékes ruhát vett feleségének, arra panaszkodott, hogy sohasem gyakorolhatja házastársi jogait anélkül, hogy legalább egy aranydukátot elköltene. »Ez a te hibád« – válaszolta a felesége. »Miért nem csökkented az árat [az aktus] gyakori megismétlésével egy fillérre?«”
De a furfang a férfiaktól sem állt távol: „Egy firenzei ismerősömnek egy lovat kellett vennie Rómában, és alkudozott a kereskedővel, aki túl magas árat, huszonöt dukátot kért tőle; felajánlotta, hogy fizet tizenöt dukátot, a többivel pedig tartozni fog. A kereskedő beleegyezett. Amikor másnap kérte a fennmaradó összeget, a vevő visszautasította: »Be kell tartanunk az egyezséget: abban állapodtunk meg, hogy én az adósa leszek; nem lehetnék azonban többé az, ha most fizetnék magának.«”
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- Jane Grey, aki kilenc napig volt királynő 20:27
- 10 érdekesség a pénz történetéből 19:07
- 250 ezer amerikai áldozatra számítottak a Világkereskedelmi Központ első támadói 17:05
- Botrányos pápaválasztás, melynek emlékét is igyekezett kitörölni Róma 16:39
- A kártérítés is hozzájárult a burgenlandi kérdés rendezéséhez 16:05
- Kazimierz Pułaski és a Kováts Mihály: „az amerikai lovasság atyjai” 14:20
- Mikor alakultak ki a születésnapi ünnepségek? 13:20
- Évtizedekkel hátráltatta a szabadságharc a dunai árvízvédelem ügyét 13:20