Tréfás és pajzán anekdoták a középkorból

Furfangos parasztok és felszarvazott férjek

A középkorban elsősorban a humor durva és nyers formája dominált: a különböző altesti és szexualitással fűszerezett poénok rendkívüli népszerűségnek örvendtek. A viccek célpontjai lehettek akár rászedett férjek, rossz feleségek, helyi papok, királyok, vagy akár történelmi személyiségek is.

A középkor egyik legismertebb, tréfás anekdotákat összegyűjtő könyve, a Facetiae kora egyik legnagyobb gondolkodójaként számon tartott itáliai humanista tudós, Poggio Bracciolini (1380-1459) nevéhez fűződik. A Facetiae megírását azzal indokolta, hogy „helyes, és szinte szükségszerű (...), hogy a gondok és félelmek sokaságának súlya alatt gyötrődő, állandóan dolgozó elménket időről időre ellazítsuk, és a humoros kikapcsolódás segítségével jókedvre és vidámságra ösztönözzük.”  

Íme néhány tréfa és szellemes történet a Facetiae-ből:

Egy pap formabontó gondolatai a házasságtörésről: „Tivoliban egy eléggé meggondolatlan pap beszédet intézett a néphez, bőséges szidalmakkal kárhoztatta és átkozta a házasságtörést. Többek közt azt hangoztatta, hogy az olyan borzalmas bűn, hogy »inkább meghágna tíz szüzet, minthogy egy ujjal is más feleségéhez érjen.« A jelenlévők közül ezzel sokan egyet is értettek.”

Septimo meglehetősen jó húsban lévő apátja egy este Firenzébe tartott, amikor belebotlott egy parasztba. „Maga szerint át tudok majd menni a kapun?” – tette fel a kérdést a szerzetes, amely persze arra vonatkozott, hogy vajon a kapu bezárása előtt oda tud-e érni, a földműves azonban másképp gondolta. „Biztos lehet benne. Egy szekér széna is átjut rajta, magának miért ne sikerülhetne” – hangzott a férfi válasza. 

Egy másik történet így hangzik: „Egyik barátunk édesapja nemi viszonyba keveredett egy nyilvánvalóan bolond ember feleségével, aki ráadásul még dadogott is. Egy este az asszony otthonához ment, gondolva, hogy a férfi házon kívül van. Bekopogott az ajtón, és a felszarvazott férfi hangját utánozva bebocsátást kért. A tökfilkó, aki otthon volt, alighogy meghallotta a férfit, azonnal szólt a feleségének: »Giovanna, nyisd ki az ajtót, engedd be; úgy tűnik, én vagyok az.«”

A feleségek gyakran furfangosabbak voltak a férjüknél: „Egy férfi, aki egy értékes ruhát vett feleségének, arra panaszkodott, hogy sohasem gyakorolhatja házastársi jogait anélkül, hogy legalább egy aranydukátot elköltene. »Ez a te hibád« – válaszolta a felesége. »Miért nem csökkented az árat [az aktus] gyakori megismétlésével egy fillérre?«”

De a furfang a férfiaktól sem állt távol: „Egy firenzei ismerősömnek egy lovat kellett vennie Rómában, és alkudozott a kereskedővel, aki túl magas árat, huszonöt dukátot kért tőle; felajánlotta, hogy fizet tizenöt dukátot, a többivel pedig tartozni fog. A kereskedő beleegyezett. Amikor másnap kérte a fennmaradó összeget, a vevő visszautasította: »Be kell tartanunk az egyezséget: abban állapodtunk meg, hogy én az adósa leszek; nem lehetnék azonban többé az, ha most fizetnék magának.«”  

1. Furfangos parasztok és felszarvazott férjek
2. Különös szülés és önkasztráció

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról