2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
ITT támogathatsz bennünket

Tragikus bronzkori ikerszülésről mesél magyar és olasz kutatók közös tanulmánya

2021. augusztus 2. 10:50 MTI

A Vatya-kultúra társadalmi különbségeibe, valamint egy előkelő nő és ikermagzatai tragikus sorsába enged bepillantást egy új tanulmány, amely egy olasz-magyar kutatócsoport kutatásait foglalja össze.

urna
A Vatya-kultúra által készített egyik urna a szigetszentmiklós-ürgehegyi „urnamezőn” (kép forrása: journals.plos.org / Cavazzuti et al. )

A kutatók az egyik legnagyobb magyarországi középső bronzkori temetőben feltárt leleteket vizsgálták. 29 bronzkori ember biorégészeti elemzését végezték el, legfrissebb eredményeik a PLOS One című tudományos folyóiratban jelentek meg – közölte az ELTE az MTI-vel.

A Szigetszentmiklós-Ürgehegyen feltárt temetkezési hely a korai és középső bronzkorban virágzó Vatya-kultúrához tartozott. A kutatók 26 hamvasztásos és 3 csontvázas temetkezésből előkerült maradványt vizsgáltak. Az eredmények a Kr. e. 2150 és 1500 között oda temetkező, a vatyai kultúrához köthető közösség társadalmi különbségeiről, valamint az egyének életének és halálának körülményeiről szolgáltak értékes adatokkal – írják.

A 241. urnasírban előkerült csontok egy 25-35 éves nő tragikus életútjára derítettek fényt. A nő magas társadalmi státusára utal arany hajfonat-karikája és bronz nyakperece. A szülés előtt vagy közben elhunyt nővel együtt temették el 7-8 hónapos iker magzatait.

A hazai bronzkori emlékanyagban elsőként publikáltak olyan komplex stronciumizotópos és embertani vizsgálatokat, amelyek hamvasztásos sírokból származó csontmaradványokon készültek – hangsúlyozták.

A kutatás nemzetközi együttműködéssel valósult meg, amelyben Claudio Cavazzuti (Department of History and Cultures, University of Bologna; University of Durham), Vicze Magdolna (Magyar Nemzeti Múzeum), Hajdu Tamás (ELTE Embertani Tanszék; Magyar Természettudományi Múzeum), Federico Lugli (Department of Cultural Heritage, University of Bologna; Department of Chemical and Geological Sciences, University of Modena and Reggio Emilia), Alessandra Sperdutti (Museo delle Civiltá, Rome; University of Napoli "L'Orientale"), Horváth Anikó, Major István, Molnár Mihály és Palcsu László (ICER Centre, Institute for Nuclear Research, Atomki, Debrecen), továbbá Kiss Viktória (ELKH BTK Régészeti Intézet) vettek részt.

A Vatya-kultúra a Kr. e. 2000 és 1500 közötti, nagyjából 500 évet felölelő periódus a Kárpát-medence történelmében. A pásztorkodó és földművelő népessége főként a Duna-Tisza közén, illetve a Duna jobb parti sávjában, nagyjából a mai Bács-Kiskun, Pest és Fejér megye területén élt.

Kada Elek, Kecskemét egykori polgármestere, a helyi múzeum akkori igazgatója 1905-ben tárta fel Újlengyel határában, Vatyapusztán a korszak egyik jelentős temetőjét. A magyarországi bronzkor kutatásában ez lett a kultúra névadó lelőhelye.

Vatya-kultúrára jellemzőek az erődített földvárak és a hosszan használt úgynevezett településdombok. Ezek vagy településeket védtek vagy a dunai átkelőhelyeket tartották ellenőrzésük alatt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár