Török hódoltságból Habsburg szerzemény: Buda 1686-os visszafoglalása

2021. június 18. 17:57 Múlt-kor

A Magyar Királyság Buda 1541-es elfoglalása után tetszhalott állapotba került. Közel másfél évszázadot kellett várni, mire az európai nagyhatalmak politikai játszmái lehetővé tették a Szent Liga névre keresztelt összefogás megszületését és a törökök elleni offenzíva megindítását. Buda ostroma 335 éve, 1686. június 18-án kezdődött, és csak szeptember 2-án törte meg véglegesen az egyesült sereg az addig hősiesen küzdő Abdi Abdurrahmán vezette várvédőket. Buda felszabadult, a Magyar Királyság jövője viszont továbbra is kétséges maradt.

Korábban

Európa erői egyesülnek

Noha a mohácsi vész vált a magyar történelmi emlékezet egyik legnagyobb tragédiájává, valójában a török uralom végérvényesen és visszafordíthatatlanul Buda 1541-es elfoglalásával kezdődött meg. A jól védhető várossal a törökök egy fontos stratégiai támaszpontot szereztek, így az új vilajet Budin névre keresztelt székhelyéről folytathatták európai hódításaikat. A Magyar Királyság egykori központjának végső felszabadítására a következő majdnem másfél évszázadban nem kínálkozott reális esély.

Az áttörést Bécs 1683-as sikertelen török ostroma hozta el. Amikor az oszmán hadak Kara Musztafa vezetésével a Habsburg Birodalom – és egyben Európa – kapuinál álltak, a keresztény kontinens hatalmai az utolsó pillanatban ráeszméltek: azonnal szövetségre kell lépniük. I. Lipót császári hada már a török megállításához sem lett volna elegendő, ezért a segítő kezet nyújtó német-római tartományokra és Sobieski János lengyel király hadaira volt szükség, hogy megállítsák a török offenzívát. Az ellenállásból ellentámadás alakult ki, a törökök kénytelenek voltak feladni Esztergom várát, és bár Buda visszafoglalása – ekkor még – nem sikerült Ernst Rüdiger von Starhemberg seregének, az erőviszonyok érezhetően megváltoztak.

Az évszázadok óta áhított összefogást Európa nagyhatalmi játszmái, a vallásháborúk – különösen a rémes pusztítást hozó, 1618 és 1648 között zajlott 30 éves háború – megakadályozták, ezért a nagyhatalmak korábban figyelmen kívül hagyták a pápa hívószavát. Végül a Habsburgok, Lengyelország, Velence, majd 1686-tól Oroszország részvételével, XI. Ince pápa kezdeményezésére alakult Szent Liga tömörítette azt a soknemzetiségű haderőt, amely alkalmasnak bizonyult Buda visszafoglalására.

A hozzávetőlegesen 80 ezer főt számláló keresztény seregben 15 ezer magyar harcolt, akiknek jelentős része Thököly Imre – még a török oldalán álló – csapatait hátrahagyva csatlakoztak a „felszabadító” hadsereghez. Mellettük Európa számos nemzete – köztük angolok, franciák, sőt spanyolok is – fegyvert ragadtak. A támadás 1686 nyarán kezdődött meg.

1686 júniusában a Lipót sógora, Lotharingiai Károly vezette sereg két irányból vonult fel a Magyar Királyság egykori fővárosa ellen. Június 12-én már a célpont közelébe értek, majd Pestet – természet adta védelem hiányában – könnyedén elfoglalták június 17-én. Azokkal a Duna bal partjáról Budára menekülő török utóvédekkel ütköztek meg, akik a hajóhídon előttük áthaladó társaikat és a nagyjából 1000 fős marhacsordát kísérték. Az átkelés után a hajóhidat lerombolták, Pest feladásával egyértelművé téve, hogy Buda védelmére rendezkednek be.

A valódi ostrom másnap, június 18-án vette kezdetét. A fősereg Károly vezetésével északról – Szentendréről indulva – előörsöket küldött, majd délután támadásba lendült. A cél a vár teljes körbekerítése és izolálása volt, ami néhány nappal később teljesült is, amikor déli irányból, a Gellért-hegy oldalán a bajor választófejedelem, II. Miksa Emánuel serege is felsorakozott. Az egyesült haderő hajóhidat építtetett, és a Margit-szigeten állította fel raktárait, valamint rendezte be tábori kórházát.

következő oldal 1 / 3