Titokzatos építményt fedeztek fel az egyiptomi Butó romvárosában

A Nílus-delta magas talajvízszintje és az ismétlődő áradások miatt a térség hagyományos régészeti feltárása rendkívül nehézkes. A kutatók ezért a műholdképek elemzése mellett elektromos ellenállás-tomográfiát alkalmaztak, amely az orvosi CT-vizsgálatokhoz hasonlóan készített háromdimenziós modellt a föld alatti rétegekről.

A felszínhez közelebbi ptolemaida és római kori törmelékek (vályogtéglák, mészkő, kerámia) alatt, mintegy három–hat méteres mélységben egy húszszor huszonnégy méter alapterületű, kiterjedt homokalapzaton nyugvó építményt azonosítottak, amelynek falai helyenként a tizenkét méteres vastagságot is elérték. A mélyfúrásos mintavétel során a kutatók megállapították, hogy a területet az építkezés előtt mesterségesen elegyengették, ami a korszakra jellemző fejlett és tudatos urbanisztikai tervezésre utal.

A feltárt épület belsejében a szakemberek nagyszámú vallási tárgyat és amulettet találtak. Előkerült többek között a várost védelmező Uadzset istennő mészkőből készült képmása, egy hibrid lényt (pávián, sólyom és a törpe Pataikosz keverékét) ábrázoló amulett, valamint a gyermek Hóruszt és a Hóruszt, illetve Bészt szoptató Íziszt megörökítő nyakékdarabok is.

A leletek között azonosítottak egy Hathor istennőt ábrázoló domborművet, egy rituális áldozati medencét, erotikus tartalmú szobrocskákat, valamint egy szteatitból faragott, III. Thotmesz fáraó nevét viselő, pecsétként használt szkarabeuszt, amelyet a kutatók a feltárás egyik legjelentősebb darabjaként értékeltek.

Butó és a szaita reneszánsz

Butó (az ókori Per-Uadzset) Alsó-Egyiptom egyik legősibb és legfontosabb kultuszközpontja volt, amelynek története a predinasztikus korig nyúlik vissza. Az új geofizikai kutatás adatai szerint a település életében egy mintegy másfél évezredes hiátus mutatható ki, amelyet valószínűleg a folyóágak és a vízszint megváltozása okozott. Az ezt követő újranépesedés során a lakosság a korábban lakatlan keleti területekre húzódott át.

Az újonnan feltárt építmény a Krisztus előtti 7–6. századra, az egyiptomi történelem 26. dinasztiájának (szaiszi kor) idejére datálható. Ez a korszak az asszír hódítást követő függetlenedés és az úgynevezett kulturális reneszánsz időszaka volt, amikor a Nílus-delta (különösen a közeli Szaisz városa) a birodalom politikai és gazdasági központjává vált.

Az épület kiterjedése és az alapozási munkálatok mérete bizonyítja, hogy a szaiszi uralkodók idején Butó teljes területét intenzíven használták és fejlett városrendezési koncepciók alapján építették újjá. A felfedezés rámutat, hogy a Nílus-delta településhálózata és építészete a korábban feltételezettnél jóval sűrűbb és szervezettebb volt az ókori egyiptomi állam utolsó nagy felvirágzásának évszázadaiban.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2023

• Kapitalista szórakoztatás a vasfüggöny árnyékában 
• A marokkói bazárok kincsei
• A királyi konyha és a maradékok sorsa
• A marokkói bazárok kincsei
• A nyugati bűnügyi sorozatok virágzása a 70-es, 80-as években
• Kapitalista szórakoztatás a vasfüggöny árnyékában 
• Szocialista televíziós sorozatok a kádári Magyarországon
• Vonzó ellenfelek - Az amazonok
  
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt