Szerelem az illegális kommunista mozgalomban: Kádár János és az ő Piroskája

2020. augusztus 16. 08:23 Murányi Gábor

Korábban

„Elfogult vagyok veled szemben”

1944 végén Döme Piroskát Ravensbrückbe deportálták, onnan tért vissza 1945 kora tavaszán Budapestre, ahol a kommunista párt Köztársaság téri központjában találkozott egykori szerelmével. Kádár akkor épp a párt káderosztályának volt a vezetője.

„Én nem adhatok neked semmilyen beosztást, mert elfogult vagyok veled szemben” – mondta volna a férfi azután, hogy megölelték egymást. Az akkor beígért hosszú beszélgetés is elmaradt. Mindketten egy másik ember oldalán kötöttek ki, először az időközben elvált asszony ment újra férjhez, utóbb Kádár vette feleségül Tamáska Máriát.

Elvtársi kapcsolatuk azonban, amint azt töredékes levélváltásaik is tanúsítják, folyamatos maradt. Attól függően, hogy éppen milyen ügyről volt szó, a megszólítás változott ugyan („Kedves Juranics elvtársnő”, „Kedves Piroska”, viszont mindig: „Kedves Kádár elvtárs”), de a tegezés és a levél végi baráti üdvözlés ugyanúgy mindvégig megmaradt.

Csakúgy mint az időszakonkénti négyszemközti eszmecsere, amelynek helyszíne 1956 után a legtöbbször – Döme Piroska elmondása szerint – az első titkár dolgozószobája volt a Balassi Bálint utcai – Fehér Háznak titulált – pártközpontban.

Nehéz lenne eldönteni, hogy olyan illegális kommunista múlttal, amelyet Döme Piroska maga mögött tudhatott, és amelyet 1959-ben maga Kádár „igazolt”, miért nem futott be nagyobb hivatali karriert.

Volt ugyanis nőtitkár Esztergomban, miniszterelnökségi osztályvezető-helyettes, a londoni magyar követségen kultúrattasé, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szakosztályi titkára, majd 1961-ben, a Régi Párttagok Bizottságának segítségével 49 évesen nyugdíjba vonult, hogy végre az írásnak szentelhesse minden idejét.

A könyvírással párhuzamosan önkéntes, a régi elvtársak ügyeiben egyfajta „kijáró” szerepet is vállalt. Olyannyira, hogy 1973-ban Kádár – szokatlanul hosszú és szokatlanul türelmes – levélben próbálta mederbe terelni fokozott tennivágyását.

„Te az ügyek halmazatát teszed szóvá a legkülönbözőbb szerveknél (Központi Bizottság, Központi Ellenőrző Bizottság, VI. kerületi Pártbizottság stb.) hiányos adatokkal, sokszor ugyanazon ember ügyét egyidejűleg három szervnél is. Ez nem komoly ügyintézés (…) az az érzésem, ha kevesebb féle-fajta üggyel foglalkoznál, akkor abban a kevesebben többet tudnál adni (…) és így többet tudnál segíteni a kommunizmus ügyének is, aminek érdekében annyit dolgoztál egész életedben.”

Aki csak egyszer is belelapoz Kádár János – néhány éve közreadott – levelezésgyűjteményébe, az rögvest felismeri ennek a levélnek kuriózum voltát, és érthetővé teszi valamelyest azt is, hogy miért biztosítottak számára helyet az 1. számú díszőrségben Kádár ravatalánál.

előző oldal 4 / 4