Széchényi Ferenc „a nemzet jövője felett kétségbeesve szállt sírjába” fia szerint
2020. december 13. 14:56 Múlt-kor
Bár haladó reformjavaslatokat dolgozott ki és királyi biztosként is kivette a részét a Duna és a Dráva szabályozásából, az utókor a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár „atyjaként” emlékszik Széchényi Ferencre, Széchenyi István apjára, aki fia szerint reményét vesztve szállt a sírba 1820. december 13-án.
Korábban
Széchényi Ferenc 1754-ben, Fertőszéplakon született gróf Széchényi Zsigmond huszárkapitány és Cziráky Mária Anna grófnő gyermekeként. Sopronban és Nagyszombatban, a jezsuiták iskolájában tanult, majd a bécsi Theresianumban folytatta tovább tanulmányait, ahol nyelvekkel, jog- és államtudománnyal és gazdaságtannal foglalkozott. Az ifjú Széchényi az állambölcselet és a gazdaságtudományok mellett más tudományterületekkel is kacérkodott. Bécsben számos régésszel és éremszakértővel is megismerkedett, ezen találkozások hatására fordult a műgyűjtés felé.
Tanulmányai befejeztével a gróf 1776-tól a kőszegi kerületi tábla ülnökeként indult el a hivatali karrier útján. II. József reformtörekvései, lendületes felvilágosult abszolutizmusa eleinte nagy hatást gyakorolt Széchényire. Szimpátiáját az uralkodó fontos pozíciókkal jutalmazta, így például a gróf több vármegyében töltött be királyi biztosi állást. Az évek múltával azonban kiábrándult a jozefinista reformokból, mert nem értett egyet a „kalapos király” erőszakos németesítő politikájával, amely célba vette a rendi alkotmányt és annak megsemmisítésére törekedett. Az elégedetlen gróf ezért visszaadta hivatalát, egy időre visszavonult a politikától és csak II. Lipót trónra lépésével tért vissza a közéletbe.
1791-ben elkészítette a diétai bizottsági tagokhoz intézett felhívását, amelyben olyan haladó szellemű javaslatokat találunk, mint a cenzúrai szigor csökkentése, a jobbágyok földtulajdonszerzésének biztosítása, a nemesi adóztatás bevezetése, adókedvezmények biztosítása az országba letelepedni kívánó iparosok számára, illetve a magyar nyelv ügyének felkarolása. A javaslatainak azonban nem sok foganatja volt, így újból visszavonult, hogy 1798-ban Somogy vármegye főispánjaként térjen vissza. Hivatala mellett királyi biztosként a Duna és a Dráva szabályozását is irányította.
Széchényi Ferencre azonban nem közéleti pályája miatt emlékezünk. A lelkes gyűjtő hírében álló gróf 1802-ben közel 15 ezer könyvet, 12 ezer nyomtatványt, több mint 1100 kéziratot és 6000 metszetet adományozott nagycenki gyűjteményéből a nemzet javára. Ezek között szép számmal voltak ősnyomatványok és kódexek is. Széchényi Ferenc ezzel a nagylelkű gesztussal megvetette a Magyar Nemzeti Múzeum és a később róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtár alapjait.
Adományának fontosságát a kortársak is elismerték, amit mi sem bizonyított jobban, mint hogy a honatyák külön törvénycikkbe foglaltan köszönték meg neki nemes tettét. Az 1807. évi 24. törvénycikk így állított emléket a nemes adakozónak:
„Hálás szívvel emlékeznek meg az ország karai és rendjei gróf Széchényi Ferencz, királyi főkamarásmesternek azon bőkezűségéről s a közjólét gyarapítására irányzott igyekezetéről, mely szerint dicséretes emlékezetű őseinek nyomdokait követvén, terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyűjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czímereit, úgyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átírta és ezekkel egy fölállítandó nemzeti múzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”
1818-ban a gróf a zömmel külföldi kiadványokat tartalmazó soproni könyvtárától is megvált és a Nemzeti Múzeumnak adományozott 9 ezer kötetet és 6000 rézmetszetet.
Széchényi Ferenc 1811-ben újból, immáron végleg visszavonult a hivatali életből, ugyanis nem tudott azonosulni az egyre inkább önkényessé váló bécsi udvari politikával, amely merev konzervativizmusával a régi feudális világ fenntartására törekedett.
Élete utolsó éveiben a grófot depresszió gyötörte és fia, később Kossuth által „a legnagyobb magyarnak” nevezett Széchenyi István visszaemlékezései szerint apja „a nemzet jövője felett kétségbeesve, reménytelenül szállt sírjába” 1820. december 13-án.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
- A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
- Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
- Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
- Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
- Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
- Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye
- Szerelmes volt egy gyáros lányába, találmánya receptjét ezért csak potom pénzért adta el Irinyi János 19:05
- Semmiségnek vélte sebét a meglőtt Habsburg trónörökös, Ferenc Ferdinánd 16:05
- Politikai ellenfele volt az amerikaiak ellen harcoló nicaraguai Robin Hood gyilkosa 15:05
- Ingyen sör osztogatása miatt alakult ki tragédia II. Miklós koronázásán 12:20
- Festőként kezdte pályafutását a fényképezés egyik úttörője, Mathew Brady 10:35
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap