Soha nem érezte magát bűnösnek a szarajevói merénylő

„Semmiség!”

1914. június 28-án a főhercegi pár a vasárnap reggeli misét követően különvonattal Szarajevóba tartott, miközben a bombákkal és pisztolyokkal felfegyverzett merénylők elfoglalták őrhelyeiket a Miljacka folyó mentén vezető Appel rakparton. A menetrend szerint a főhercegi párt is szállító autókonvoj ugyanis a Philippović-kaszárnya meglátogatását követően a városházára menet és onnan vissza kétszer is végigment volna a rakparton.

Amikor az autósor – benne a harmadik kocsiban Ferenc Ferdinánddal és feleségével – nem sokkal fél 11 előtt a tervek szerinti első két merénylőhöz ért, egyikük sem dobta el a bombáját. Muhamed Mehmedbačić az egyik verzió szerint nem ismerte fel biztosan a főherceget, egy másik elmélet az éppen mögötte álló csendőr számlájára írja a tétlenséget. Vaso Čubrilović pedig egyszerűen megsajnálta a trónörökös feleségét, Zsófia hercegnőt.

Végül Nedeljko Čabrinović – miután egy rendőrtől értesült róla, melyik a célpont – bombát dobott a főherceget szállító kocsira, amely a tetőponyvájáról az utcára esett, és a mögöttük haladó autó alatt robbant fel. Többen is megsérültek, ám a párnak nem esett bántódása.

Ezt követően a főhercegi pár – az előzetes terveknek megfelelően – részt vett egy, a városházán tartott, nem túl emelkedett hangulatban eltelt fogadáson, majd egy új program következett: a sikertelen merényletkísérlet sebesültjeinek meglátogatása a kórházban. Ám a figyelmetlen sofőrök nem a módosított útvonalon haladtak tovább, és az Appel rakpartról befordultak a Ferenc József út felé ahelyett, hogy egyenesen folytatták volna útjukat.

Potiorek ráordított a főhercegi párt szállító sofőrre, Leopold Loykára, aki erre nagyot fékezett, és vissza akart fordulni, erre azonban már nem volt lehetősége. A Schiller-féle vegyeskereskedés előtt álló tömegben várakozott ugyanis Gavrilo Princip – lövésre készen. Egy közelben álló rendőr megpróbálta megakadályozni a merényletet, de valaki térden rúgta, egy másik rendőrt pedig egy gyomrára mért ütéssel akadályoztak.

Zsófia hercegnő haslövést kapott, Ferenc Ferdinándnak pedig a nyaki főütőerét érte a golyó. Gyilkosuk is csupán négy évvel élte túl őket: 1918-ban hunyt el csonttuberkulózisban.

Princip feltételezhetően vaktában, a fejét elfordítva lőtt. Az első golyó valószínűleg Zsófia hercegnőt találta el, a trónörökös életét pedig a második oltotta ki. Zsófia hercegnő haslövést kapott, Ferenc Ferdinándnak pedig a nyaki főütőerét érte a golyó.

A trónörökös az anekdota szerint a szó erejével igyekezett kivédeni az elkerülhetetlent, és kijelentette: „Es ist nichts!”, vagyis „Semmiség!”. Ezek voltak az utolsó szavai. Bár – ahogy az egykori jugoszláv partizán, politikus, történész, Vladimir Dedijer megfogalmazta, ez volt „az újkor legdilettánsabb zsarnokölése”, egy háború kirobbanásához casus belliként azonban éppen elegendőnek bizonyult.

Amputáció és öngyilkosság törölközővel

Az összeesküvés szinte valamennyi résztvevőjét elfogták, kivéve a Montenegróba szökött Mehmedbačićot. A merénylők perében egyedül Princip nem vallotta magát bűnösnek, mivel szerinte egy gonosztevő életét oltotta ki. Miután nem töltötte be a 20. életévét a gyilkosság idején, csupán 20 év fegyházra ítélték.

Dr. Martin Pappenheim német pszichiáter 1916-ban interjút készített vele a börtönben. Princip kifejtette, nem gondolta volna, hogy tette világháborút robbanthat ki, és nem érzi magát felelősnek a történtekért, mivel egy hasonló kataklizma lehetősége egyébként is a levegőben lógott.

Gavrilo Princip az elfogását követően sem vallotta magát bűnösnek, ám mivel nem volt még 20 éves, nem ítélték halálra

A csehországi börtönbe átszállított három fő merénylő közül kettő, Čabrinović és Trifko Grabež már 1916-ben elhunyt tuberkulózisban. Princip – miután betegsége miatt 1917-ben bal karját amputálták, és egy törölközővel megpróbálta felkötni magát – 1918-ban halt meg a második világháború alatt a nácik által koncentrációs táborrá alakított theresienstadti börtönben csonttuberkulózisban.

Princip személye és tettének megítélése máig rendkívül vegyes, és megosztja a közvéleményt. Az első világháború után megalakult, szerb dominanciájú Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban (1929-től Jugoszlávia) a délszláv állam egyik megálmodójaként és teremtőjeként hivatkoztak rá, a bosnyákok és a horvátok viszont manapság egyszerűen terroristának tartják. A világhírű rendező, Emir Kusturica még a szobrát is megcsókolta, a 2017-ben leváltott szerb elnök, Tomislav Nikolić pedig a zsarnokölő szabadságharcost látja benne.

1. Tüdőbaj és megaláztatás
2. „Az európai háborúra sosem kerül sor”
3. „Semmiség!”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai