Régi idők udvarlási nehézségei a családos randevútól az apróhirdetésekig

Puritán társkeresés

A keresztény vallás minél „tisztább” változatát gyakorolni igyekvő angol puritánok körében egy férfi és egy nő, akik nem voltak házastársak, nem maradhattak kettesben sehol – a közösségben azonnal megindultak volna a rosszindulatú híresztelések. Ha egy szerelmes fiú látni akarta szíve választottját, a lányt annak családja körében kellett felkeresnie. A magánbeszélgetés ki volt zárva, mivel nem elég, hogy a puritánok házai kicsik voltak, az ilyen alkalmakkor az egész család ugyanabban a szobában tartózkodott.

Egyetlen eszköz volt megengedett a beszélgetésben való valamiféle intimitás megőrzésére: az úgynevezett „udvarlóbot”, amely egy hosszú, fából készült cső volt. Elméletben ha ezen keresztül beszéltek egymáshoz, a szobában lévő többi ember nem tudott hallgatózni, ez azonban vélhetően igen kevés esetben volt így.

A határok betartása

A 18. századi amerikai gyarmati házasodási és születési feljegyzéseket figyelmesen átnézve érdekes dolog tárult a kutatók elé: a menyasszonyok 30-40 százaléka már várandós kellett, hogy legyen esküvője napján. Gondolhatná a mai ember, hogy ez akkoriban botrányosnak számított, azonban ez nem teljesen volt így: amíg a férfi elvette az általa teherbe ejtett nőt, a történtekből nem lett nagyobb ügy. Akkor volt gond, ha a férfi nem volt hajlandó „helyesen cselekedni”.

Itt jött a képbe a „bugyolálás”, avagy az „ágyi udvarlás”, amely szokást a 18. századra már Amerikában is gyakorolták – főként a skót és walesi telepesek révén jött divatba. Ennek keretében ha egy udvarló pár komolyan gondolta házasodási szándékát, arra biztatták őket, töltsenek együtt egy éjszakát a lány ágyában, családja házában, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy összeillenek – de szigorúan szex nélkül. A „próba” mindig a szülők beleegyezésével vette kezdetét.

A szabályok a következők voltak: az alsóruhát nem volt szabad levenni, és a közösülés tilos volt. Hogy biztosan ne kerüljön sor semmi „illetlenre”, kétféle módszer létezett: vagy egy „bugyolálódeszkának” nevezett nagyméretű fa lapot helyeztek a szerelmesek közé éjszakára, vagy úgynevezett „bugyolálózsákban”, azaz gyakorlatilag egy rendkívül szűk hálózsákban kellett tölteniük az éjszakát. Ezek a szabályok persze kijátszhatók voltak, azonban ha a lány terhes lett, elegendő tanú volt ahhoz, hogy a fiú ne tudja hitelt érdemlően tagadni apaságát.

1. Puritán társkeresés
2. Önálló döntés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód

• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
• A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
• Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
• Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
• Kilincs a túloldalon
• Az én 89-em
• Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?