Port Royal maga volt a kalózok Szodomája, amíg egy szökőár le nem rombolta
2018. november 22. 08:33 Múlt-kor
A jamaikai Port Royalt a „legvadabb város e földön” címszóval illették, ahol a kalózok, prostituáltak, bűnözök és rabszolgák elképesztő gazdagságban éltek. A bűn városában mindennapos volt a verekedés, folyt az arany és a rum, az emberélet mit sem számított, az éjszaka pedig sohasem ért véget. A kalózok fővárosát 1692-ben egy hatalmas árvíz pusztította el, amelyet sokat isteni büntetésnek értelmeztek.
Korábban
Jamaica délkeleti részén, egy földnyúlványon elhelyezkedő Port Royalban minden negyedik épület kocsma vagy bordély volt, hektoliterszámra tüntették el lakói a szeszes italokat, a prostitúció, a rabszolgaság, a mértéktelen alkoholfogyasztás és számos egyéb bűnös élvezet és erkölcstelenség melegágyának számított a 17. század második felében. 1692. június 7-nek végzetes napján a város alatt a föld remegni kezdett, az épületek sorra dőltek le, majd megjelent egy hatalmas árhullám, amely szinte mindent elmosott. Több ezren haltak meg azon a napon, ám a világ többi szegletében élők nem könyörültet éreztek irányukban, nem tragédiaként fogták fel a természeti katasztrófát, hanem Isten jogos büntetésének tekintették, amely során földig rombolta a modern Szodomát.
A kalózok megérkeznek
Port Royal egy 27 kilométer hosszú homokpados félsziget legvégén helyezkedik el, amely belenyúlik a tengerbe a mai főváros, Kingston előtt. Nem volt mindig a féktelen mulatozás és a lázadások székhelye. 1494 (magát a várost 1509-ben alapították) és 1655 között nem volt más, mint egy kis spanyol kikötő, egy kereskedelmi lerakat, amely csekély gazdasági hasznot hajtott, pedig jelentős stratégiai területen foglalt helyet. Maga a kikötő egy minden szempontból ideális helyen épült fel a védett öbölben, a nyílt tengerre történő kijutás egy keskeny szorosban történt, amelyet jól lehet védeni. Mivel aranyat és ezüstöt a közelben nem találtak, főként cukornádtermesztéssel tengették mindennapjaikat a helyiek.
1655-ben Oliver Cromwell a térségbe küldött egy angol flottát, hogy kereskedelmi bázisnak való helyet találjon, pontosabban raboljon Angliának. Több sikertelen akció után végül Port Royal elé tévedtek a szigetországiak, és könnyen bevették az alig védett kikötőt. Gyors fejlesztések indultak meg, ám rádöbbentek, hogy ezek önmagukban mit sem fognak érni, hiszen a környéken mindenhol a spanyol flotta bázisai veszik körbe.
Edward D’Oley kormányzó 1657-ben ezért meghívta a Brethren-csoportként ismert kalózbandát, hogy válasszák székhelyükül a várost. A tengeri banditáknak és az angoloknak is jó üzletnek tűnt az összeborulás, hiszen a kalózok megvédelmezték a várost (mint saját telepet), cserébe Anglia uralkodójának jóváhagyásával és védernyője alatt fosztogathatták a gazdag spanyol hajókat. A kikötő egyfajta menedék lett a haramiáknak, többek között Henry Morgan kapitánynak, Anne Bonnynak, Mary Readnek, Calico Jacknek vagy magának Feketeszakállnak is. Formálisan a britek földje volt a terület, gyakorlatilag a kalózok, bűnözők és haramiák uralták.
A kialakuló állandó káosz ellenére Port Royal folyamatosan fejlődött, és Boston után az Újvilág második legnagyobb angol településévé vált. A 17. század végére a város vezethetetlenné vált, a korrupció hatalmas volt, a kocsmáknak, bordélyházaknak, orgiáknak, fosztogatásoknak se szeri, se száma nem volt, és szinte már kizárólag rabszolgák és kalózok lakták. Gyakori látvány volt egy-egy részeg kalóz, akinek zsebei lopott arannyal voltak tömve, és legalább két örömlány támogatta két oldalról. Nem túlzás azt állítani, hogy egy-egy durvább italozós este alkalmával egy kalóz többet költött, mint egy átlagos ültetvényes munkás egész éves keresete (volt például, aki 500 ezüstöt adott annak a lánynak, aki anyaszült meztelenre vetkőzik előtte), ahogyan az sem, hogy az alkoholmérgezés többeket ölt meg, mint bármi más, legyen az a szifilisz vagy kardpárbaj. Egy bizonyos Roche Brasiliano nevű kalózról írták egyszer, hogy „mikor részeg volt, őrültként járta a várost. Ilyenkor az első embernek, akivel találkozott, eltörte a kezét vagy a lábát, anélkül, hogy bárki is közbeavatkozott volna. Néhány járókelőt pedig odakötözött egy fapóznához, és elkezdte megsütni, akárcsak egy disznót”.
Mikor Henry Morgan kalózkapitány került a város vezetői pozíciójába, maga is elégedetlen kezdett lenni a kikötő állapotával, és megpróbált véget vetni a káosznak, ám erőfeszítései hasztalannak bizonyultak. A szökőár előtt négy évvel hunyt el.
Isteni büntetés
1692. június 7-én, nem sokkal dél előtt 7,5-ös erősségűre becsült földrengés rázta meg a várost. (1969-ben felfedeztek egy órát a város romjai között, amely 11.43-kor állt meg.) Az Újszövetségből is megtudhattuk, hogy az okos ember sziklára építi házát, míg a balga homokra. Látszik, hogy Port Royal lakói nem olvasgattak sűrűn Bibliát, ugyanis mind homokra építették téglaházaikat, amelyet szinte beszippantott a föld és a tenger a rengéskor, valamint a kialakuló földcsuszamláskor. Később az árhullám olyan nagy volt, hogy a városfalakon is áthömpölygött. A 33 hektárnyi területű város pár órán belül odalett, az angolok által épült öt erődítmény közül négyet tett használhatatlanná a víz, amely a 6500 fős város lakóinak egynegyedével végzett szinte azonnal.
Ám a csapásoknak még ekkor sem volt vége. A holttesteket nem temették el időben, ott hagyták a tűző napon, így hamar járványok törtek ki, amelyek újabb százak életét vették el. Az „isteni büntetésnek” csak ideiglenesen lett vége ekkor, ugyanis 1703-ban a várost tűzvész emésztett el, 1712-ben, majd 1722-ben, 1726-ban és 1744-ben is hurrikánok pusztítottak területén. Ekkor döntöttek úgy a britek, hogy áthelyezik a kereskedelmi kikötőt északabbra, a mai Kingston helyére. Port Royal elhagyatottá vált. A végső csapást az 1951-es Charlie hurrikán hozta el, amely mindent letarolt, ami maradt a bűnös városból. Ma Port Royal egy kis tengerparti falu, a város nagy része valóságos Atlantiszként terül el a víz alatt, a régészek és a búvárok paradicsoma.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
20. Ókori állam-berendezkedések
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Róma első császára ellen is háborúba ment az ókor egyik legharciasabb asszonya, Fulvia Antonia
- Mi volt Róma bukásának oka?
- Egyezményes súlyú fémdarabokat használtak pénzként a bronzkori Európában
- Jeruzsálemben került elő egy Aquincumban talált ókori bronzmécses párja
- Ki volt a történelem legrosszabb politikai tanácsadója?
- Mi okozta a Római Birodalom bukását?
- Hét meglepő tény a római nőkről
- Valóban erotikus költészete miatt száműzte Róma császára a költő Ovidiust?
- Egész történelme során igen nagy volt Róma genetikai sokszínűsége
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.