Helyben előállított tintát használtak a római katonák a britanniai Vindolanda erődjében

A kutatásról szóló, a Journal of Analytical Methods in Chemistry című folyóiratban megjelent tanulmányt a British Museum régészei, valamint a projektben részt vevő tagintézmények tudósai jegyzik. A kutatócsoport a legmodernebb képalkotási és spektroszkópiai módszerekkel térképezték fel a tinta előállításához használt alapanyagok összetételét. Arra jutottak, hogy a katonák olyan hagyományos, szénalapú tintát használtak a limes menti településen, amely a Földközi-tenger térségében akkoriban már elavultnak számított. Míg a Római Birodalom más részein – például Egyiptomban – a 3. századra már kísérleteztek a fémalapú tintákkal, addig a Britannia északi részén lévő határőrizeti erődítményben továbbra is a szénalapú receptúrákra támaszkodtak.

Az 1300 tételt kitevő leletanyag a hétköznapi élet mikrotörténeti korlenyomatait őrzi: a katonai közigazgatás dokumentumait, ellátmányjegyzékeket, valamint a katonák magánlevelezéseit.  Az alapanyagok beszerzésére vonatkozó információk azonban érdekes módon sehol nem említik a tinta vagy annak alapanyagainak vásárlását. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a tinta előállítását helyben, az erődben oldották meg.

Ennek bizonyítására a kutatócsoport először a multispektrális képalkotás módszerével vizsgálta meg a táblákat, megerősítve, hogy valóban szénalapú (nem pedig fémalapú) festékanyagról van szó. Miután ezt megállapították, a tudósok a molekulák lézerfény alatt történő rezgésének finom eltéréseit elemezték, amelyeket összehasonlítottak a történelmi pigmentek referenciamintáival. A vizsgálat végül ötféle, a helyi erdőből nyert széntípusú mintát azonosított. Bár a legtöbbet helyi növények vagy fák elégetéséből nyerték, a táblákon találtak ritkább, elszenesedett állati csontokból (csontfekete), illetve szőlőtőke és bor üledékének elégetéséből (szőlőfekete) származó pigmenteket is.

A római erődökben általában képzett kézműveseket, (immunusokat) alkalmaztak kovácsként, fegyverkovácsként vagy építőként. Ezek a szakemberek hozzáfértek a fémmegmunkáláshoz vagy kerámiakészítéshez használt kemencékhez, amelyekben aztán előállították a tintagyártáshoz használatos faszént vagy kormot.

Az így azonosított fatáblák az antikvitás társadalomtörténeti pillanatképei: arról tanúskodnak, hogy a Birodalom legtávolabbi határvidékén élő katonák hogyan alkalmazkodtak a környezeti viszonyokhoz és milyen kapcsolatban álltak a helyi lakosokkal.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban