Megtalálták a helyet, ahol Julius Caesar partra szállhatott a rómaiakkal Britanniában

2017. december 1. 13:03

A Leicesteri Egyetem kutatócsapata a kelet-angliai Kent megye legkeletibb pontjának számító, Isle of Thanet néven emlegetett (ma már nem sziget) félszigetét tárta fel, amikor egy védekező céllal épített, katonai árokra bukkantak közel a tengerparthoz. A csupán néhány méterre a tengerszint felett felhúzott árok egyik korabeli (Kr. e. 1. század) építményre sem hasonlított a környéken.

Korábban

A kutatócsapat vezetője, Andrew Fitzpatrick néhány nap múlva rájött, hogy az Ebbsfleet városa közelében lévő árok a La Manche-csatorna túloldalán, vagyis Franciaországban lévő építményekre hajaz, amelyeket a rómaiak emeltek a gallok ellenében Alesia, a gallok fővárosa előtt. A települést Kr. e. 52-ben Julius Caesar vezette légiók elfoglalták és elpusztították, Vercingetorix törzsfő kitartó védekezése ellenére. E felismerés vezette el a leicesteri kutatókat arra, hogy a kenti építményt is Julius Caesarhoz kössék, ám néhány évvel az alesiai csata előttre datálták. Azokra az évekre, amikor Caesar elsőként lépett a ködös Albion földjére. A geofizikai, valamint a topográfiai felmérések eredményei megerősítették Fitzpatrick gyanúját, amely szerint a megtalált árok a hódító rómaiak keze munkáját dicsérte, ráadásul római kovácsolású fegyvereket, valamint edényeket is találtak a környéken. Caesar gondolkodásmódját ismerve pedig szinte egyértelmű, hogy ő választotta ki a helyszínt, amely tökéletesen látható a tengerről, méretes, nyílt öböl szegélyezi és a közelben van egy kisebb domb.

„Valahol Boulogne és Calais környékén szállhattak hajóra a rómaiak, Caesar pedig arról írt, hogy napkeltekor látták meg Britanniát mégpedig balkéz felől. A doveri sziklák mellett hajóztak el, Caesar meg is említette a vakító fehér szirteket, amelyeket megvilágított a felkelő nap” – magyarázta a kutató.

Caesar egyik legelszántabb vetélytársa, a konzuli babérokra törő Domitius Ahenobarbus néhány hónappal a britanniai inváziók előtt elhatározta, hogy eltávolítja a politikus-hadvezért az északnyugat-európai légiók éléről. Caesarnak gyorsan cselekednie kellett, egy katonai sikert akart felmutatni, és Britannia elfoglalását tűzte ki célul, társaival, Crassusszal és Pompeiusszal pedig elfogatta Ahenobarbust. Azonban a La Manche-csatornában állomásozó római flotta egy része fellázadt, s elsüllyesztette a hajókat, így Kr. e. 56-ban nem tudott átkelni a Brit-szigetekre.

Politikai szövetségesei aggódni kezdtek, ugyanis elterjedt a pletyka, hogy Caesar blöffölt: Britannia csupán egy lakatlan sziget, felesleges elfoglalni, és már azt tervezték, hogy szabadon bocsátják Ahenobarbust, illetve hogy segítik a Kr. e. 55-ös konzuli választásokon. Caesarnak lépnie kellett. Ismét maga mellé állította Pompeiusékat, akik elintézték, hogy újabb öt évre parancsok lehessen, és hajókat építhessen, amelyek segítségével megtámadhatja a sziget lakóit. Domitius ezt nem tudta megakadályozni, hiszen mire szabadon engedték, a jog már Caesar oldalán állt.

Julius Caesar Kr. e. 55-ben és Kr. e. 54-ben két alkalommal is a Brit-szigetre lépett seregeivel, ugyanis úgy vélte, a britonok segítették a gallokat a rómaiakkal való háború során. Az inváziós kísérletek katonailag tulajdonképpen kudarcot hoztak a későbbi diktátornak, aki területeket nem szerzett, csak hídfőállásokat tudott kiépíteni, valamint adófizetésre kötelezte az ottani törzseket. Katonailag a britanniai invázió valóban kudarc volt, politikailag azonban sikert hozott Caesarnak: a szenátus húsznapos ünnepet rendelt el a minden korábbinál távolabbi hódítás megünneplésére. A rómaiak tartós britanniai területszerzésére ugyanakkor még legalább 90 évet kellett várni.