Naplójában talált rejtélyes folt mesél a tragikus sorsú sarkkutató haláláról

Egy grönlandi barlangban fagyoskodó és éhező sarkkutató utolsó naplóbejegyzése alatt egy sötét foltot kent szét. Több mint egy évszázaddal később ez a folt új részleteket árult el a férfi utolsó óráiról.

Embert próbáló expedíció

A sarkkutatót Jørgen Brønlundnak hívták, dán neve ellenére grönlandi inuit volt. Brønlund egy háromfős csapat tagja volt azon az expedíción, amely a dán állam nevében térképezte fel Grönland északkeleti partját 1906 és 1908 között Ludvig Mylius-Erichsen etnológus vezetése alatt. Brønlund 1907 novemberében vesztette életét a hidegben, a csapatból utolsóként – ő egyben az egyetlen, akinek holtteste előkerült.

Utolsó gondolatait naplójában jegyezte fel, az utolsó oldalon pedig egy nagy, sötét foltot kent el. Kutatók nemrég megvizsgálták a folt összetételét, és azt találták, hogy többek közt égett gumit, olajokat és székletet is tartalmazott.

E nyomok arra utalnak, hogy Brønlund egy életmentő petróleumlámpát próbálhatott meggyújtani, mielőtt a hideg és az éhség által legyengítve meghalt – írták egy új tanulmányban.

A csapat már úton volt visszafelé alaptáborukba a partról, a sziget belsejének jegén haladtak. A csapatot vezető Mylius-Erichsen, valamint az expedíció térképésze, Niels Peter Høeg Hagen már áldozatul estek az elemeknek, mire Brønlund eljutott a csapat korábban bekészített lerakatának közelében lévő barlanghoz.

„Fogyó hold alatt értem e helyre, és nem tudok továbbmenni, fagyott lábaim és a sötétség miatt. A többiek holttestei a fjord közepén vannak” – olvasható az utolsó bejegyzésben. Brønlund holttestét hónapokkal később, 1908 márciusában találta meg egy másik expedíciós csapat, akik halála helyén eltemették, a naplóját azonban visszahozták. Ma a koppenhágai Királyi Könyvtár gyűjteményében található.

Az utolsó bejegyzésben Brønlund aláírása alatt „egy odaragadt fekete folt” volt a tanulmány szerint. A titokzatos folt annyira felkeltette egy meg nem nevezett kutató figyelmét 1993-ban, hogy előzetes engedély nélkül titokban eltávolította azt közelebbi vizsgálat céljából – mondta el Kaare Lund Rasmussen, a Dél-Dániai Egyetem fizika-, kémia- és farmakológiakarának professzora, a tanulmány vezető szerzője.

A legkorszerűbb vizsgálatok

„A foltot azonnal a Nemzeti Múzeumba hozták vizsgálatra. Nem volt e személy számára kereskedelmi vagy egyéb nyereség a dologban” – mondta Rasmussen. „Manapság már nem vizsgálunk meg mintákat írásbeli engedély nélkül, akkoriban azonban egészen más volt.”

Akkoriban a dán Nemzeti Múzeum Természettudományi Egységének szakértői nem tudták meghatározni a folt kémiai összetételét. Az új tanulmányhoz a kutatók olyan technikákkal vizsgálták meg újra, amelyek az 1990-es évek elején még nem léteztek – például röntgenes fluoreszcenciával (XRF), illetve induktív csatolású plazma tömegspektrometriával (ICP-MS) –, hogy részecskeszinten ki tudják mutatni alkotóelemeit.

Az összeégett darabkában a szén mellett kalciumot, titánt és cinket is találtak a kutatók. E hármas azonban nem vágott egybe egyetlen ismert kőzettel sem Grönland északkeleti részén – mondta el Rasmussen. A további vizsgálatok megválaszolták a kérdést: kalcit-, rutil- és cinkitásványokat azonosítottak, amelyek tartalmazták ezeket az elemeket. Ezek az ásványok a korabeli gumigyártás töltelékelemei voltak, azaz a minta nagy valószínűséggel tartalmazott égett gumit. Ez valószínűleg egy megégett tömítésdarabból származott, egy petróleumlámpán vagy -kályhán, amelynek meggyújtásával próbálkozott Brønlund a halála előtt – írták a kutatók a tanulmányban.

A vizsgálat során mindemellett háromféle, szerves vegyületekből álló anyagot is találtak a mintában: zsírokat, petróleumot és emberi székletet. A kutatók szerint elképzelhető, hogy végső elkeseredésében a legyengül Brønlund megpróbálhatta saját székletével is begyújtani a lámpát vagy olajkályhát, amelytől a megváltást remélte.

„Ekkorra Brønlund már hetek óta éhezett, az emberi tűréshatárokon túli mértékben fáradt volt, és fagyoskodott is. Valószínű, hogy kezei remegtek, amikor a lerakatból vett gyufákkal próbálta előmelegíteni és bekapcsolni a kályhát a kicsiny barlangban” – írta Rasmussen és csapata a tanulmányban.

Az ilyen fajta kályhák előmelegítéséhez szeszre volt szükség, mielőtt be lehetett őket gyújtani, ilyen anyag azonban nem volt a lerakatban. Brønlund azután hagyhatta a nyomot a napló lapján, hogy megkísérelte – vélhetően sikertelenül – bármi elérhető anyaggal előmelegíteni a kályhát. A székletnyomok nagy mértékben árulkodnak a sarkkutató „utolsó sötét napjainak” elkeseredett körülményeiről – írták a kutatók.

A tanulmány november 16-án jelent meg az Archaeometry című szaklapban.