A kiegyezés utáni mámorban is egyre gyarapodott a Királyi Zálogház forgalma

2023. április 10. 09:50 Múlt-kor

Bár kezdetben nagy reményeket fűztek hozzá, a pozsonyi Zálogház a megnyitását követő évtizedekben nem az elvárásoknak megfelelő eredményeket produkálta: az 1770-es évek végére még a Szempcen működő dologház számára szükséges ezerforintnyi hozzájárulást sem tudta kitermelni, így Mária Terézia a Zálogháznak (az idén 250. születésnapját ünneplő BÁV jogelődjének) ezt a kötelezettségét meg is szüntette.

Korábban

Költözés az ország szívébe

1787-ben II. József Budára helyezte át a királyi Zálogházat, ezt követően a pozsonyi intézmény ennek alfiókjaként működött tovább. A döntést részben a gazdasági élet változásai indokolták, részben pedig az a tény, hogy a Zálogház működését felügyelő Helytartótanács is Budán székelt.

II. József, magyar uralkodónak (1780–1790) portréja

1802-ben, jól tükrözve Pest egyre növekvő jelentőségét és szerepét, a Zálogház a Pálos és Hajdú utcák sarkán álló volt klarissza zárdába költözött át. Az új székház egyik felében ekkor még papnevelde, valamint pálos kolostor működött, a Zálogház csak az 1830-as években vette meg ezt az épületrészt is.

A mai BÁV elődjeként működő intézmény épületét a raktárhiány miatt – feltehetően Pollack Mihály vezetésével – folyamatosan bővítették, és részben ez indokolta, hogy 1847-ben az intézmény a Festetics családtól is megvett egy további épületet. Az eredetileg a Helytartótanács alá tartozó intézmény ügyeit 1804-ig latinul, majd 1823-ig németül intézték, ezt követően azonban a reformkor kibontakozásával párhuzamosan áttértek a magyar nyelv használatára.

A szabadságharc és a dualizmus évei

Az 1848–49-es szabadságharc idején a zálogházak forgalma ideiglenesen visszaesett, de a harcok elmúltával és a konszolidáció éveiben újabb fellendülést tapasztaltak. Az intézmény fejlődése – a konkurencia megjelenése ellenére – a neoabszolutizmus és a dualizmus korában is töretlen maradt. 1860-tól a pesti városi tanács már engedélyezte a magán-zálogközvetítői tevékenységet is.

A Révész Sámuel és Kollár József tervei alapján megvalósult új székház a Lónyay utcában

A közvetítők saját hasznukat a kamathoz hozzáadva nyújtottak hitelt ügyfeleiknek, és a társadalom olyan rétegeihez is eljuttatták a zálogházak szolgáltatásait, amelyek korábban különböző okokból (pl. közlekedés) nem férhettek hozzá azokhoz.

A záloghitelért folyamodók különösen Ferenc József magyar királlyá koronázását fogadhatták kitörő örömmel, az uralkodó ugyanis a jeles esemény alkalmából elrendelte az 1 Ft értékéig elzálogosított tárgyak visszaadását. Az 1881. évi XIV. törvénycikk megszabta a magánzálogházak működésének kereteit is, engedélyhez és szigorú feltételekhez kötötte az efféle tevékenységet.

A BÁV jogelődje az új fővárosban, Budapesten 1881-től már két épületben, valamint számtalan fiókban fogadta a záloghitelért folyamodók egyre népesebb körét, majd 1903-ban átadták az intézmény új székházát is. A IX. kerületi Lónyay u. 30–32. szám alatt található, mintegy 4000 négyzetméteres, L alakú, klinkertéglás saroképület 1901 és 1903 között épült fel Révész Sámuel és Kollár József tervei alapján.