Miért gondolta úgy Newton, hogy Noé vízözönét egy üstökös okozta?

Az isteni építész

1680 novemberében Gottfried Kirch a világon elsőként fedezett fel teleszkóppal egy, a Földet megközelítő üstököst, amely végül november 30-án kezdett szabad szemmel is láthatóvá válni. Legnagyobb fényességét december 29-én érte el, ám még 1681 márciusáig látszódott. Állítólag még napközben is. A feljegyzések szerint a hosszú csóvájú és igen fényes égitest nagy riadalmat okozott a korabeli lakosság körében, ám mint kiderült, nem hozta el a világvégét, azonban a tudománynak jelentős szolgálatot tett.

A „Nagy Üstökösnek”, „Kirch-üstökösnek” is nevezett égi jövevényt maga Sir Isaac Newton is megfigyelte, és a röppályájának számításai (az üstökösök a Nap körül, általában elnyújtott pályán keringenek) megerősítette az egyetemes gravitáció elméletét. A híres angol csillagász, Edmund Halley szintén vizsgálgatta az égen elhaladó különös „teremtményt”, és Newton számításai segítségével sikerült további 24 üstökös pályáját meghatározni, egyúttal azt is megjósolni, mikor fognak újra megjelenni az éjszakai égbolton.

Az 1680-as üstökös hasonlóképpen inspirálta Newton egyik tudóstársát, William Whiston matematikust is, akinek bonyolult számításai meghozták számára a hírnevet. Úgy vélte, ugyanez az üstökös több ezer évvel ezelőtt jóval közelebb haladt el bolygónk mellett. Sőt, egy esetben oly közel jött, hogy a csóvája segítségével (amely egyébként gázból és porból áll) a bolygót belepte vízzel, ugyanis a gravitációs ereje segítségével a föld alatti óceánok is a felszínre kerültek, hatalmas áradást okozva.

Röviden: Whiston arra a következtetésre jutott, hogy az üstökös, amely a 17. század végén tekintélyes mennyiségű emberi szemet szegeztetett az égboltra, ugyanaz az üstökös, amely a bibliai időkben hatalmas árvizet okozott a Földön, hogy megtisztuljon a bolygó a bűnösöktől. A ma már kevéssé ismert angol teológus kortársaihoz hasonlóan igyekezett megoldást találni a bibliai történetek és a matematikai törvények közti látszólagos ellentmondásokra, hiszen akkoriban még úgy vélték, hogy a Szentírásban lévő történetek egytől egyig megtörténtek, Isten könyvének segítségével pedig a természet kérdéseire is választ találhatnak. Tehát a tudomány és a vallás akkoriban még kéz a kézben járt.

A korabeli gondolkodás szerint Isten nem „bajlódott” az olyan hétköznapi dolgokkal, mint a bolygók körpályájának „sajátkezű” biztosítása, ehelyett létrehozta a fizikai törvényeket (mint például a gravitációt), amelyek Isten akaratának közvetlen eredményei. Tehát úgy vélték, egy óramű pontosságú kozmoszban élünk, amelyet végtére is az „isteni építész” tervei tartanak mozgásban. Ám néhány gondolkodó súlyos ellentmondásokat vélt felfedezni ezen felfogásban. Ha Isten tévedhetetlen természeti törvényeket hozott létre, akkor a Bibliában található elbeszélések miért nem egyeztethetőek össze mindig velük? Például Thomas Burnet brit teológus írja le egyik könyvében Noé és bárkája bibliai történetére utalva, hogy számításai szerint hiába esik az eső a Föld minden részén 40 nap és 40 éjjel, abból még nem lesz akkora áradás, mint a Szentírásban olvasható.

1. Az isteni építész
2. Bibliai csoda és a fizika

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2014

• Így látta a sajtó Kárpátalja visszafoglalását
• Az embermentő Jane Haining
• Mi történt Kamenyec-Podolszkijban? 
• A bundázás egyidős a futballal
• A hét törpe kalandjai Auschwitzban
• A kóser konyha különlegességei
• Hogyan kampányoltak a római politikusok?
• A numerus clausustól a numerus nullusig
• Így temettük el "Kossuth apánkat"