Jóváhagyták az athéni Nemzeti Régészeti Múzeum bővítési terveit

Végleges szakaszába lépett az athéni Nemzeti Régészeti Múzeum bővítésének és korszerűsítésének folyamata, miután a görög szakhatóságok elfogadták a beruházás építészeti és muzeológiai terveit. A műemlékvédelmi szempontokat előtérbe helyező fejlesztés új föld alatti kiállítóterekkel és egy kiterjedt közparkkal bővíti a történelmi épületegyüttest.

A kulturális tárca két központi tanácsának jóváhagyása zöld utat biztosít a kivitelezési munkálatok előkészítéséhez. A dokumentáció magában foglalja az építészeti, gépészeti, világítástechnikai és tájépítészeti megoldásokat, valamint a meglévő dekoratív elemek szakszerű restaurálását.

A tervezési feladatokat a nemzetközi hírű David Chipperfield és a görög Tombazisz építésziroda közösen látja el. A tervek elkészítésének finanszírozását a Lacisz család biztosította egy 40 millió eurós adománnyal, amelyet Joannisz és Erietta Lacisz emlékére ajánlottak fel. Ezt a pénzügyi támogatási szerződést a görög parlament 2024 áprilisában törvényben is rögzítette.

Lina Mendoni kulturális miniszter közleményében hangsúlyozta, hogy a múzeum a görög kulturális örökség egyik legfontosabb nemzetközi őrzője, így a mostani fejlesztés stratégiai befektetés a tudományos kutatásba. A tárcavezető rámutatott, hogy a bővítés a meglévő műemléképület történelmi arculatának tiszteletben tartásával történik, miközben a legmodernebb látogatói igényeket is kielégíti.

A beruházás a teljes épülettömböt érinti, beleértve a világon egyedülálló gyűjteménnyel rendelkező Epigráfiai Múzeumot is. A jogi keretek rendezése részeként a nyár folyamán már elfogadták a speciális várostervezési tervet, és jelenleg a környezeti hatástanulmányok véglegesítése zajlik az illetékes hatóságoknál.

Az építészeti koncepció központi eleme a 19. századi neoklasszicista homlokzat vizuális kiemelése, miközben az új terek a Patiszíon utca irányába terjeszkednek. A tervek egy új főbejárat, egy tágas fogadótér és egy gazdag növényzetű, pihenőhelyekkel ellátott nyilvános közpark kialakítását írják elő.

A kiállítótér a neolitikumtól a késő ókorig mutatja be a görög kultúra és szobrászat fejlődését, összesen 4 szinten elosztva a meglévő és az új szárnyakban. A térszín alatti bővítményben rugalmasan alakítható, természetes fénnyel megvilágított termeket és intimebb, fókuszált megfigyelést igénylő tereket is létrehoznak. A természetes megvilágítást és a tájékozódást egy vízfelülettel ellátott belső udvar is segíti majd a legalsó szinteken.

Az athéni Nemzeti Régészeti Múzeum Görögország legnagyobb és a világ egyik legjelentősebb ókori gyűjteményének ad otthont. Az intézmény alapítását a 19. század első felében, a független görög állam megszilárdulása után határozták el, hogy gátat szabjanak a felbecsülhetetlen értékű antik leletek külföldre hurcolásának. A jelenlegi, szigorú szimmetriát követő neoklasszicista főépületet a 19. század végén emelték, amely azóta is a görög főváros építészeti arculatának meghatározó eleme. Az évtizedek során a raktárakban felhalmozódott, bemutatásra váró leletek óriási mennyisége már régóta indokolttá tette a kiállítóterek fizikai kiterjesztését.

A múzeum hatalmas állománya magában foglalja a mükénéi kultúra aranykincseit, a kükládi művészet idoljait és a klasszikus görög szobrászat legismertebb alkotásait. Bár az épületet a 20. század során többször is kiegészítették kisebb udvari szárnyakkal, a modern múzeumpedagógiai elvárások és a globális turizmus növekedése egy átfogóbb megújulást követelt meg. A sűrűn beépített athéni belvárosban a térszín alatti terjeszkedést választó koncepció az egyetlen olyan mérnöki megoldás, amely fizikai teret biztosít a gyűjteménynek, de megőrzi a műemléki környezet sértetlenségét.