Megfejthették a világ legjobb kódfejtőin is kifogó rejtélyes középkori kézirat szövegét

2019. május 17. 15:47 Múlt-kor

A rejtélyes, 240 oldalas kötetet a világ Voynich-kézirat néven ismeri korábbi tulajdonosáról, Wilfred Michael Voynich lengyel–amerikai könyvkereskedőről. Tartalmát illetően eddig kevés fogalma volt a kutatóknak arról, miről is szólhat pontosan, illetve miféle rejtjelezést használtak elkészítéséhez – e gondolatmenet azonban lehetséges, hogy eleve hibás megközelítés volt.

Korábban

A különös kötet megfejtésével többek között Alan Turing, a második világháború híres brit kódfejtője, a hírhedt német Enigma-rendszer feltörője is megpróbálkozott, azonban sem ő, sem mások (mint például az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda [FBI] kódfejtői) nem jutottak eredményre.

A titok azonban jóval prózaibbnak bizonyulhat, mint bármiféle megfejthetetlen rejtjelírás: mindössze egy írott formájában eddig ismeretlen nyelvről lehet szó. A Bristoli Egyetem kutatója, Dr. Gerard Cheshire szerint a Nápolyi-öbölben található Ischia szigetének lakói által a korban beszélt nyelv egyetlen írott példájával állunk szemben.

Szerinte a 15. században dominikánus apácák készítették Kasztíliai Mária aragóniai királyné (VIII. Henrik angol király első felesége, Aragóniai Katalin nagynénje) számára.

Mária királyné a szigeten az aragóniaiak által épített várban lakott, így megvan az alapos földrajzi kapcsolat is. A kézirat nyelve a kutató szerint a Római Birodalom késői évszázadaiban beszélt, és a mai újlatin nyelvek alapját is adó vulgáris latinból származik.

Cheshire szerint a földrajzilag és kulturálisan is elszigetelt Ischián egészen a középkor végéig, tehát a kézirat keletkezésének idejéig megmaradt ez a fajta beszélt nyelv, és annak ellenére, hogy Mária királyné folyékonyan beszélt és olvasott latinul, a nyelv e közbeszédi formáját használták a szöveghez.

A kéziratról ezek alapján Cheshire szerint megállapítható, hogy páratlan betekintést nyújt a középkori nők életébe: a kötetben gyógynövényes receptek, terápiás fürdők elkészítésének módjai, a női lélekkel és testtel, valamint a szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos asztrológiai előrejelzések találhatók benne.

A kézirat a kutató szerint számos olyan szót és kifejezést tartalmaz, amelyek máshol a mai újlatin nyelvekbe is bekerültek. Az egyik, gyermeket fürdető nőt ábrázoló illusztráció mellett szereplő „orla la” kifejezés annyit tesz, „elveszti türelmét” – lehetséges, hogy ez napjaink jellegzetes francia „oh la la”-jának eredete.

A „csúszós” vagy „olajos” jelentéssel bíró „oleios” megfeleltethető a mai portugál „oleio” szónak, míg a „tolora”, azaz „bolond” napjaink katalán nyelvében „tozos” formában szerepel.

A szöveg tanácsokat ad arra, hogyan lehet elkerülni a fertőzéseket a terhesség alatt, de még a terhességmegszakításra is ajánl módszert, keverve a katolikus és pogány hitelemeket. Itt például az „omor néna” kifejezést használja „halott baba” jelentéssel, az „omor” szó a mai román nyelvben „gyilkosságot” jelent.

A kézirat a tengerparti iringót ajánlja fertőtlenítőszerként, azonban figyelmeztet a növényekkel kapcsolatban: „pesaut om eos e peor e peia t'”, azaz „bocsánat az emberektől, a legrosszabbul csípnek”.

A kötet tartalmaz egy kihajtható, illusztrált térképet is, amely Cheshire szerint egy Mária királyné által vezetett mentőakció történetét meséli el, amely egy vulkánkitörés túlélőit segítette biztonságba jutni 1444-ben. A térképen a mennyországot egy égben lebegő vár jelképezi, a szöveg szerint a halottak ide jutottak.

A Voynich-kézirat megfejtésének egyik nehézségét az jelentette, hogy nincs benne hagyományos értelemben vett központozás, ehelyett az írásjelek különféle variációival jelzi a nyelvtani értelmet és az ékezeteket.

Dr. Cheshire hozzátette: „Egy sor »Heuréka!« pillanatot éltem át a kód megfejtése közben, ezt egyfajta hitetlenkedés és izgalom érzése követte, amikor felismertem az eredmény nagyságát, mind nyelvészeti jelentősége, mind a kézirat eredetével és tartalmával kapcsolatos felismerések tekintetében. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a munka jelenti az újlatin nyelvészet eddigi egyik legfontosabb fejleményét.”

A kéziratot névadója 1912-ben vásárolta, éppen abban az évben, amikor az ischiai Aragón-vár (Castello Aragonese) tulajdonosváltáson ment át. Feltételezhető, hogy ennek során került eladásra, és került végül Voynich kezébe.

Jelenleg a Yale egyetemen őrzik az Egyesült Államokban, a ritka könyveket és kéziratokat tároló Beinecke Könyvtárban, első fakszimile lenyomata 2005-ben jelent meg.