Másfél millió élet egy döntetlenért: az iraki–iráni háború

2023. szeptember 22. 11:20 Múlt-kor

Korábban

Nyolc éves patthelyzet

A nemzetközi helyzet Huszeinnek kedvezett, mivel a Perzsa-öböl monarchiái meglehetős ellenszenvvel fordultak a felforgatónak titulált iszlám forradalom felé és támogatták a világi iraki kormányt, amelyet az Egyesült Államok és a Szovjetunió is igyekezett ellátni modern fegyverekkel, így Huszein hadseregének haditechnikai fölénye a háború folyamán biztosítva volt. Az irakiak hadüzenet nélkül indították meg a támadást Irán ellen. Az iraki haderő átkelt a Satt-el-Arab határfolyón és néhány hét alatt 70-80 km mélységben benyomult Irán területére.

Az iráni hadsereg ütőképességének a hiányát és gyenge fegyverzetét katonái fanatizmusa ellentételezte. Az ősz és a tél folyamán nagyjából százezer iráni önkéntes jelent meg a frontvonalon, hogy felvegye a harcot a betolakodókkal. Ez végül olyan jól sikerült, hogy az iráni haderőnek 1982-re sikerült az irakiak által elfoglalt területek nagy részét visszafoglalniuk.

Iráni katona fedezékbe húzza sérült társát a Horramsahr városáért folytatott harcok alatt,1980.

A fegyveres konfliktus eközben az első világháborúra emlékeztető lövészárkos állóháborúvá alakult, ahol gyakoriak voltak a gyalogosrohamok egymás állásai ellen, és a szemben álló felek vegyi fegyvereket, például mustárgázt is bevetettek, hogy rést nyissanak a megmerevedett frontvonalon.

A háború első szakaszában leginkább az iraki haderő használt vegyi fegyvereket, amelyekhez az alapanyagot az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Japán szállította. A felhasznált vegyi fegyverek mennyiségét és gyakoriságát mutatta, hogy Irán Japán után elfoglalhatta a második helyet a tömegpusztító fegyverek által leginkább sújtott nemzetek listáján. A gyilkos kemikáliák bevetése közel százezer iráni életét oltotta ki.

Az iráni légierő F–14 Tomcat vadászbombázói AIM–54 Phoenix légiharc-rakétákkal felszerelve

Wikipédia / Közkincs

A vegyi fegyvereket Huszein saját, Irakból kiszakadni vágyó, ezért az irániakkal együttműködő kurd népessége ellen is bevetette. Az 1988 márciusában elkövetett halabdzsai mészárlásban 5000 iraki kurd vesztette életét, az áldozatok 75%-a nő és gyermek volt. A szembenálló felek nem riadtak vissza a terrorbombázásoktól sem, és gyakorta támadták egymás városait ballisztikus rakétákkal is, hatalmas szenvedést okozva a polgári lakosságnak.

Irán a nyomasztó iraki haditechnikai fölényre a fanatizált tömegek erejével válaszolt. A katonai vezetők még gyerekeket is bevetettek (fiúkat és lányokat egyaránt), akiket gyakran hajtottak rá az irakiak által telepített aknamezőkre, vagy indítottak el fegyvertelenül az iraki lövészárkok ellen.

Iráni gyermekkatona Kalasnyikov gépkarabéllyal (Wikipedia / GFDL)

A csaknem nyolc éven át tartó fegyveres konfliktusban végül egyik fél sem ért el valódi győzelmet. A háborút lezárásával sem az irakiak, sem az irániak nem tettek szert területi nyereségre, a két ország közti határvonal gyakorlatilag változatlan maradt. A Huszein által indított kalandnak közel másfél millió ember esett áldozatul, az anyagi kár több százmillió dollárra rúgott.

Az iraki–iráni háború megágyazott a következő közel-keleti konfliktusnak is. 1990-ben ugyanis az iraki haderő Szaddám Huszein parancsára megindult Kuvait ellen, hogy az ott található olajkutak megszerzésével helyreállítsa a méregdrága fegyverek beszerzése miatt felborult iraki költségvetést és kiegyenlítse az ország több tízmillió dolláros adósságát.

Turista egy, a háború idején iráni területen kilőtt iraki harckocsi (egy szovjet gyártású T–62) tornyában (Wikipedia / Hamed Saber/ CC BY 2.0)

A Kuvait elleni akció azonban Irak korábbi fegyverszállítójának, az Egyesült Államoknak már sok volt: 1991. január 16-án az amerikai vezetésű ENSZ koalíciós erők megindították a támadást a korábban támogatott, most azonban agresszornak kikiáltott Szaddám Huszein hadserege ellen. Kitört az öbölháború.

előző oldal 2 / 2