Legendás apák és fiúk

Lányai megerőszakolása miatt indíthatta lázadását Boudica, a britek harcos királynője

2018. május 16. 16:44 Múlt-kor

A szabadságharcos nő, aki majdnem kiűzte a rómaiakat a szigetről – Boudica Nagy-Britannia egyik legikonikusabb királynője. Habár az egyik első brit nő, akit említ a történelem, egyáltalán nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy valóban létezett volna.

Boudica

A vérlázító sértés

Két klasszikus szerző, Tacitus és Cassius Dio beszámolóira kell hagyatkoznunk, akik mindketten évtizedekkel az állítólagos rómaiak elleni lázadása után írtak róla. E beszámolók konkrét politikai célzattal készültek a római közönség számára, de ők az egyedüli rendelkezésre álló források. Még valódi nevét sem biztos, hogy tudjuk: a Boudica a kelta „bouda”, azaz „győzelem” szóból ered.

A harcos királynőről készült bármilyen életrajz ennélfogva csak a klasszikus históriák és a közvetett régészeti bizonyíték valamilyen egyvelege lehet. E töredékes forrásokból, valamint abból, amit amúgy is tudunk a vaskori és római kori Britanniáról, össze tudjuk szedni Boudica tetteinek néhány fonalát.

Boudica elsőként Kr. u. 60-ban szerepel a történelem lapjain, férje, Prasutagus halála után, aki a rómaiak által icenusoknak nevezett nép uralkodója volt. E nép a mai Norfolk, Észak-Suffolk és Északkelet-Cambridgeshire területén élt. A rómaiak által Prasutagus néven lejegyzett uralkodó hamar a hódítók „kliensuralkodója” lett, nem sokkal Kr. u. 43-ban történt inváziójuk után. E megegyezés keretében megtarthatta földjeit cserébe azért, hogy politikailag a rómaiakat támogatta, és törzsi vezetőként adót fizetett nekik.

Prasutagus kétségtelenül római polgárjogot kapott volna, feleségével és két fiatal lányával együtt. Kliens királynéként így az is elképzelhető, hogy Boudica bort iszogató, fenséges ételeket fogyasztó, és akár latinul is tudó arisztokrata asszony volt, akinek jövője, lányaiéval együtt biztosítva volt, ráadásul viszonylagos luxusban.

Tacitus szerint a gondok akkor kezdődtek, amikor Prasutagus meghalt, és vagyonának csupán a felét hagyományozta az akkori császárra, Neróra. A másik felét nem Neróra, de nem is Boudicára, hanem két lányára hagyta. Ennek okai tisztázatlanok. Lehetséges, hogy a lányok uralkodói jogcímét igyekezett alátámasztani az icenusok között, de az is lehet, hogy nem bízott eléggé abban, hogy Boudica is a rómaiakat támogatná, de még akár az is, hogy így akarta törzsének megmutatni, hogy nem csupán egy idegen hódító bábja. Bármi is volt az igazság, a végeredmény katasztrofális lett. A rómaiak bosszúból kifosztották palotáját és királyságát, rokonait elhurcolták rabszolgának, és minden icenus törzsfőt megfosztottak ősi földjeitől.

A legrosszabb azonban csak ezután következett: a rómaiak megkorbácsolták Boudicát és tömegesen megerőszakolták a két fiatal hercegnőt. A római közönség számára, akiknek Tacitus írása készült, egy nép uralkodó osztályának ilyetén megbecstelenítése, akár rómaiak, akár barbárok, visszataszító volt. Az icenusok számára Boudica nem csupán királyné volt, hanem papnő és talán Andraste istennőjük megtestesítője is. Ez több volt világi vezetőik megalázásánál – a nemi erőszak és a korbácsolás az icenusok teljes kultúráját és hitvilágát szentségtelenítette meg.

Cassius Dio mást ad meg a konfliktus kiindulópontjául: ő a rómaiak által a lojális törzsfőknek adott kölcsönök hirtelen behajtását említi, ami megalázottan és pénzszűkében hagyta őket. Akármi is volt a kiinduló ok, az icenusok motiváltak voltak a lázadásra, csupán vezetőre volt szükségük. Itt jött a képbe Boudica: annak jelképe, hogy bár durván bántak velük, méltóságuk még a sajátjuk volt, és eljött az ellentámadás ideje.

Boudica nem az első vaskori harcos királynő volt, aki háborúba vezette népét. Cartimandua, az első brit nő, akit névvel illetnek a történelmi források, volt a harcias brigantes törzs uralkodója. Emellett a Gloucestershire-ben található Chedworth római villájában található római mozgóoltár egy lándzsával felfegyverzett istennőt ábrázol Dea Regina, azaz „Isten Királynő” címmel.

Ilyen földi és isteni felhatalmazással tervezte Boudica az icenusok bosszúját római uraik ellen, déli szomszédaik, a trinovantok segítségével. Utóbbiak voltak az első brit őslakosok, akik szerződést írtak alá a rómaiakkal, még Kr. e. 54-ben, Julius Caesar második inváziós kísérlete után. Ez a szerződés is hamarosan megszegésre került: az ő földjeiket is végigpusztították a rómaiak. Egykori fővárosukat, Camulodunumot (a mai Colchester) a rómaiak elvették, és ide rendezték be új kormányzatukat, a törzs földjeit pedig szétosztották a római katonák között. Mindennek tetejébe arra kényszerítették a trinovantokat, hogy saját pénzükből és erejükből építsenek egy gigantikus templomot Claudius császár tiszteletére. Ahogy a lappangó gyűlölet dühbe csapott át, Boudica hadserege összeállt.

2018. ősz: Legendás apák és fiúk
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Boudica lelkesíti csapataitVárosi harc a római BritanniábanGaius Suetonius Paulinus szobra a Somersetben található Bath városának római fürdőjénélA Kr. u. 120 körüli Londinium rekonstrukciója
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!