Kövér papok, telt asszonyok, sovány szentek: széles skálán mozgott a túlsúly megítélése a középkorban

Uralkodói előjogok

Az uralkodók minden középkori társadalomban a harcosok között az elsőknek számítottak, akikben minden férfias tulajdonság csúcsra vitelét látták kortársaik.

A Karoling-kori frankok a nagy mennyiségben étkezést és a teli asztalt az uralkodói méltóság jelképének tartották – Liutprand cremonai püspök arról írt a 10. században, Vid itáliai király (akkoriban még III. Guidóként Spoleto hercege) azért nem kaphatta meg a frank trónt, mert túl keveset evett (longobárdként Liutprand ezzel nem feltétlenül hízelegni akart a frankoknak).

Egyes kézikönyvek ugyanakkor fontosnak tartották az uralkodók esetében a mértéktartást, összefüggést felállítva az önuralom és az ország feletti uralom között.

Mindazonáltal számos uralkodónál előfordult, hogy szó szerint nagy emberekké váltak – ez könnyen megtörténhet, ha valakinek egész környezete a kedvét lesi, és korlátlan hozzáférése van a jobbnál jobb fogásokhoz.

Magáról Nagy Károlyról életrajzírója, Einhard leírta, hogy igen nagy hasat növesztett, a császár leszármazottja, Kövér Károly éppen testességéről kapta örök gúnynevét, Hódító Vilmos pedig idős korára olyannyira testessé vált, hogy nem fért bele koporsójába.

Talán a legismertebb példa a késő középkori angol uralkodó, VIII. Henrik, aki egy negyvenes éveiben elszenvedett, maradandó térdsérülést okozó lovas balesetet követően is úgy evett, mint aktív ifjúsága idején, és évről évre jobban meghízott. Élete végére különféle ízületi problémák gyötörték, és hordszéken kellett közlekednie.

Testes jobbágyok

Nem csupán a társadalom csúcsán fordult elő, hogy valaki meghízott. Habár a jobbágyoknak a tized és a földesúrnak járó beszolgáltatások után jellemzően nem maradt sok fölös élelmiszerük, így esetükben pozitív csengése volt a kövérségnek – a „zsíros” termőföldet tartották jónak, de erre utal a húshagyókedd francia neve, a Mardi gras, azaz „kövér kedd” is.

A szükségleteinél több élelmiszert felhalmozó földműves tehetősnek számított, így a nagy lakomák paraszti körökben a társadalmi mobilitást is jelképezték.

A ritka telt jobbágyokkal szemben a kövér egyházfi már a középkorban is elterjedt toposz volt, gyakran egyéb, az általa tett fogadalomnak ellentmondó világi élvezetek űzésével egyetemben.

E kép némileg ellenségesnek is tekinthető is a klerikusokkal szemben, mivel eredetét tekintve abból az irigységből fakad, amelyet a jobbágyok és mások érezhettek az étellel mindig bőségesen ellátott, hozzájuk képest kevés fizikai munkát végző papok iránt.

1. A lovagi test
2. Uralkodói előjogok
3. Orvosi vélemények
4. A női test
5. A testsúly és a vallás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait