Kínában ettek legelőször éttermekben, a franciák csak utánuk jöttek
2020. május 21. 15:12 Múlt-kor
Mióta eszünk éttermekben? Az egész úgy ezer évvel ezelőtt kezdődött, amikor a középkori városok utcáin megjelentek az első mozgó ételárusok és a forgalmasabb utak mentén a szállást, ételt és italt kínáló vendégfogadók. A modern éttermi kultúra gyökerei nyugaton a 18. századi Franciaországig nyúlnak vissza, ahol Párizs töltötte be a kulináris forradalom központját. A világ másik felén, Kínában a kezdetek azonban jó hatszáz évvel korábbra tehetők.
Korábban
A Szung-dinasztia éneklő pincérei
A modern éttermi kultúra a 12. századi Kínában a Szung-dinasztia alatt szökkent szárba, az olyan több mint egymillió lelket számláló városokban, mint Kaifeng és Hangcsou, állítja Elliot Shore és Katie Rawson a „Dining Out: A Global History of Restaurants” című könyvükben.
A Szung-dinasztia északi és déli fővárosai között ebben az időben élénk kereskedelem zajlott, de az északi kereskedők, akik délre utaztak, hasonlatosan a délről a messzi északra utazó kalmárokhoz, nem nagyon bírták a hazaitól eltérő konyhát. A messziről jöttek igényeit pedig ki kellett valahogy elégíteni. Shore szerint ezért az első éttermek tulajdonképpen etnikai éttermek voltak és egészen paradox módon nem a helyi, hanem más tájak konyháját kínálták az oda betérőknek.
Ezek az éttermek általában a városok „szórakoztató negyedeiben” ütötték fel tanyájukat és vendégkörük elsősorban kereskedőkből állt. Ezek a kulináris központok gyakran bárral, fogadóval és bordélyházzal kiegészülve komplett szolgáltatáscsomaggal várták vendégeiket. Az 1120 körüli kínai források tanúsága szerint a kor éttermeinek kínálata a 21. századi városok turistanegyedeinek kulináris gazdagságát és változatosságát idézte.
Shore szerint a korabeli utazó „ellátogathatott egy tésztabárba, egy pazarul berendezett, igen nagy kiterjedésű dim sum (töltött tészta) étterembe, vagy éppen egy apró, ám meghitt, rizseshúsra specializálódott bárban is étkezhetett”.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/f0108065857a5f99d7381aaa2f1c9ac9.jpg)
Az akkori nagy és híres éttermek a maihoz hasonló élményekkel látták el vendégeiket. Egy 1126-os, Shore és Lawson könyvében példaként felhozott kézirat szerint egy népszerű étterem rendszerint pazarul elkészített előételek garmadával várta vendégeit, majd az ételbemutató és a kóstoló után a színészi magaslatokba törő, trenírozott pincérek hada folytatta a show-t.
„Miután a pincérek felvették a rendelést, a konyha előtt sorakoztak fel, és amikor sorra kerültek, énekszóval adták át a vendégek kívánalmait a „fazék mestereknek” hívott konyhai dolgozóknak. Ez a procedúra hamar lezajlott és a pincérek bal kezükben három fogással, jobb kezükben, kézfejüktől egészen a vállukig pakolva, akár húsz fogással kezdték meg az ételek felszolgálását pontosan abban a sorrendben, ahogy azokat rendelték. Egy apró hibát sem ejthettek.”
A japán éttermi kultúra a teaceremóniáknak otthont adó teaházakból szökkent szárba a 1500-as években. Sen no Rikyū teamester ugyanis létrehozta a kifinomult, több fogásos kaiszeki étkezési stílust, amelynek a kóstoló menüje egy adott helyhez köthető és az évszakra jellemző alapanyagokból állt. Rikyū unokái tovább finomították a nagyapjuk által elindított stílust olyan fogások és evőeszközök felhasználásával, amelyek rezonáltak az ételek esztétikai elrendezésére.
Az évszázados kelet-nyugati kereskedelem dacára nincs bizonyítékunk arra, hogy akár a kínai, akár a Japánban kialakult éttermi kultúra kihatással lett volna a későbbi európaira.
Nagyjából abban az időben, amikor Japánban kialakult az összes érzékszervre ható étkezési kultúra, egy teljesen más irányvonal volt születőben a messzi Franciaországban, amit a franciák table d'hôte-nak, azaz a „vendéglátó asztalának” neveztek. A table d'hôte tulajdonképpen egy fix áras, közös asztalnál történő étkezést jelölt.
Ezen családias hangulatban elfogyasztott ebéd még messze volt a modern éttermi élménytől, hiszen mindennap délután egy órakor szolgálták fel a fogadókban, és összesen egy, a szakács vagy a vendéglátó által kiválasztott ételből állott. A vendégeknek nem volt beleszólásuk abba, hogy mit tesznek elébük. A table d’hote a 15. századtól egészen az első éttermek megjelenéséig létezett.
Támogasd a
szerkesztőségét!
![2024. nyár: Hírhedt emberrablások](/ih0Ax/article_issue/.275x275/167.jpg)
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/524f1409c7ca4afc82289a77ca269c7f.jpg)
![erotika](/ih0Ax/label/.cut-640x400/5.jpg)
erotika
- Korántsem voltak mentesek a pajzán hajlamoktól Amerika alapító atyái
- Ez volt a kis kék pirula középkori elődje
- „Csók elején nem érdemes kapkodni!” – szex a Kádár-rendszerben
- Így próbálták pótolni a megfogyatkozott férfierőt a középkorban
- Amerika alapító atyáinak túlfűtött magánélete
- Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben
- Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard
- Erotikus mitológiai ábrázolások harangozzák be a tavaszt a Szépművészeti Múzeum új kamaratárlatán
- Csempészett pornó és topless strandok: egészséges erotika a szocializmusban
- Futballtörténelem plakátokon keresztül a Várkert Bazárban 13:20
- „Szeretném minél több emberhez eljuttatni a tradicionális jazzt” – interjú Papp Mátyás jazz-harsonaművésszel 13:15
- Stradivari és Guarnieri hangszerei is megszólalnak az idei Kaposfesten 12:20
- A térség országainak kulturális örökségével ismerkedhetünk meg a Duna Fesztiválon 11:20
- Döcögősen indult, de végül minden elképzelést túlszárnyalt Fangio karrierje 08:31
- Bartók Bélát is megihlette a legnagyobb magyar hegedűsök egyike, Geyer Stefi tegnap
- Rágcsálóírtó munkát is kénytelen volt elvállalni a Tüskevár szerzője, Fekete István tegnap
- Borzalmas vérengzéssel járt India és Pakisztán függetlenedése tegnap