Kiemelkedő gátlástalanságuknak köszönhették sikereiket a Borgiák

2022. március 2. 14:21 Múlt-kor

Könyvek, filmek, sorozatok sokasága született már a reneszánsz Itália leghíresebb családjáról, a Borgiákról. A korabeli Itália a korrupció, a nepotizmus, a leszámolások és más sötét gyilkosságok színtere volt. A hatalmon lévő itáliai családok, legyen szó a Sforzákról, a Mediciekről vagy a Viscontiakról, nem riadtak vissza szinte semmitől, ha a céljaikról volt szó, méltó előképéül szolgálva a modern kori maffiáknak. A Borgiák azonban még náluk is hírhedtebbek voltak, a kicsapongásokat és a vérfertőzést is begyűjtve az ellenük szóló vádak közé. De vajon tényleg olyan sötétlelkű família volt, vagy csak a kései utókor fantáziája színezte ki a velük kapcsolatos történeteket?

Korábban

Az úttörő

A Borgia család központi figurája kétségtelenül Rodrigo Borgia, vagy közismertebb nevén VI. Sándor pápa (1492 – 1503) volt, a reneszánsz pápák egyik legtipikusabb alakja, és nem mellesleg egyesek szerint Szent Péter trónjának egyik legsötétebb örököse.

Egy régi valenciai nemesi családból származott, amely az Aragóniai Királyság jogara alatt élt, de Rodrigo szerencséjére egy rokona már kitaposta előtte az utat, mert nagybátyját, Alfonso de Borját III. Callixtus (1455 – 1458) néven pápává választották.

Callixtus megfelelő anyagi juttatások mellett először a bolognai egyetemre küldte Rodrigót. 1456-ban nevezték ki bíborossá, mindössze huszonöt évesen, ráadásul anélkül, hogy addig pappá szentelték volna.

Egy év bolognai tartózkodás után visszahívták Rómába, ahol a pápai kúria pénzügyeit kezdte felügyelni. Ebben a minőségében olyan sikeresnek bizonyult, hogy Callixtus halála után is megőrizhette a tisztségét.

Rodrigót 1468-ban végül pappá szentelték, ennek ellenére az életmódja finoman szólva is távol állt attól, amit manapság erről a hivatásról gondolunk.

A sikeres gazdálkodás és az egyre nagyobb számban általa felhalmozott egyházi javadalmazások lehetővé tették azt Rodrigónak, hogy igazi reneszánsz emberként hódoljon a művészeteknek és az élvezeteknek is.

Fényűző lakomákat adott, művészeket patronált, emellett pedig szeretőket tartott, és gyermekei is születtek. Leghíresebb szeretője, körülbelül 1470-től, Vanozza dei Cattanei volt, akitől négy gyermeke is született. Mindez abban az időben egyáltalán nem volt rendkívüli.

következő oldal 1 / 5