Elnök, akarata ellenére: miért gyűlölte Washington a Fehér Házat?

Bár az amerikai történetírás George Washingtont az elnöki intézmény megteremtőjeként és a kétciklusos korlátozás bölcs kitalálójaként ünnepli, a valóságban Amerika első elnöke gyűlölte a politikát, és leginkább a pártcsatározások és a sajtótámadások elől menekült vissza magánéletébe – állítja H. W. Brands történész professzor a The New York Times véleményrovatában közzétett legújabb esszéjében. Az írás rávilágít, hogy Washington távozása nem alkotmányos elv, hanem a politikai kimerültség eredménye volt.

Az idén 250 éves amerikai függetlenség megünnepléséhez közeledve a Texasi Egyetem professzora rámutat: Washington katonai vezetőként már mindent elért a függetlenségi háború alatt, és a harcok lezárultával kizárólag a Mount Vernon-i birtokán szeretett volna békében visszavonulva élni. James Madison és a többi alapító atya – akiknek égető szükségük volt egy tekintélyes és kompromisszumos, megkérdőjelezhetetlen vezetőre a törékeny Unió egyben tartásához – szinte belekényszerítette őt az elnökségbe. Egyik barátjának írt levelében Washington bevallotta: „Legőszintébb kívánságom, hogy a magánéletnek éljek utolsó órámig”, ám tartott attól, hogy a visszautasítással a kötelességmulasztás vádját vonná magára.

Az elnökség első évei igazolták Washington félelmeit. Noha a törvényhozás terén tudatosan háttérbe szorult a Kongresszus (és pénzügyminisztere, Alexander Hamilton) mögött, saját kormányán belül folyamatos harcokkal szembesült a föderalista Hamilton és a republikánus külügyminiszter, Thomas Jefferson között. Washington már az első ciklusa végén, 1792-ben le akart mondani – James Madisonnal még a búcsúbeszédét is megíratta –, de Hamilton és Jefferson (akik minden másban ellentétes nézeteket vallottak) közösen beszélték rá a maradásra, mondván, az ő személye nélkül a fiatal állam azonnal szétesne.

A második ciklusa alatt azonban a két tábor közötti politikai törésvonalak nyílt pártrendszerré fejlődtek, és a miniszterek kiléptek a kormányból, hogy a sajtón keresztül támadják egymást. A függetlenként kormányzó, de ideológiailag Hamiltonhoz közelebb álló Washingtont a republikánus sajtó monarchista törekvésekkel és túlzott személyi kultusszal vádolta.

A kétciklusos elnökség legendája és a valóság

George Washington legfontosabb politikai örökségének azt tartják, hogy két hivatali ciklus (nyolc év) után, 1797-ben önként visszavonult a hatalomból, megakadályozva, hogy az amerikai elnöki intézményből életfogytiglani, monarchia jellegű tisztség váljon. Ez az íratlan politikai norma, a Washington-i hagyomány egészen 1940-ig fennmaradt, amikor is Franklin D. Rooseveltet a második világháborús válsághelyzetre hivatkozva harmadszor (majd negyedszer) is elnökké választották (a két ciklusra vonatkozó korlátozást hivatalosan csak 1951-ben rögzítette a 22. alkotmánymódosítás).

Brands elemzése azonban demisztifikálja ezt a történelmi toposzt. Washington híres, 1796 szeptemberében közzétett, Hamilton által átdolgozott „búcsúbeszédében” nem az alkotmányos fékek és egyensúlyok nevében mondott le, hanem mert fizikailag és morálisan is felőrölte őt a formálódó kétpártrendszer marakodása, amelyről úgy vélte, bemocskolja a hadvezérként kivívott hírnevét.

Ahogy John Adams – Washington alelnöke és utódja az elnöki székben – a beiktatásán megjegyezte, a leköszönő elnök sugárzott a megkönnyebbüléstől. „Úgy tűnt, mintha ujjongana felettem” – jegyezte fel Adams naplójában, jelezve, hogy az "alapító atya" számára az elnökség nem politikai diadal, hanem egy kimerítő és hálátlan teher volt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország