József nádor rosszakarói addig duruzsoltak a császár fülébe, míg az rendőri megfigyelés alá nem helyezte öccsét

2020. július 30. 08:33 Soós István

Korábban

Rossz utakon

Leurs más konfidensekkel együtt nagy buzgalommal vetette bele magát a munkába. Jelentéseikben elsősorban a nádor erélytelenségét emelték ki, ti. nem volt képes az országgyűlési vitákat megfelelő mederben tartani, nem tudta megfékezni a radikális ellenzéket, az egyes ügyekben nem az udvar érdekeinek megfelelően járt el. Nem is beszélve arról, hogy a magyar nyelv és a Nemzeti Múzeum létrehozásának kérdésében felkarolta és támogatta a rendek álláspontját. A konfidensek rosszallották azt is, hogy „igen alkotmányossá”, azaz a magyar rendi alkotmányt elismerő személlyé vált.

Az 1808. évi országgyűlésen folytatódott a nádor megfigyeltetése. A róla írt jelentések túlnyomó többsége ismételten a rendekkel szembeni gyengeségét, bizonyos kérdésekben megalkuvását, valamint a magyar nyelv és múzeumügy melletti elkötelezettségét emelték ki. Rögzítették továbbá, hogy számos esetben „nem megfelelő” emberekkel vétette körül magát, akik – kihasználva jóhiszeműségét – rossz irányba vitték.

1809-ben a franciákkal vívott győri csatában elszenvedett súlyos vereségért elsősorban őt, illetve az általa vezetett inszurgens hadat tették meg bűnbakká. Az uralkodó és udvara ettől kezdve fokozatosan mellőzte a palatinust: a magyar ügyekben megkérdezése nélkül hoztak rendeleteket, foganatosítottak intézkedéseket.

Egy 1810-ben írott jelentés így jellemezte a nádor helyzetét: „többen azt is észrevették, hogy a nádor a széles tömegek szemében az inszurrekció körüli legutóbbi eseményekből kifolyólag nagyon sokat veszített és őt most a királyi párt és mások is, erősen támadják, és ezt elsősorban abból az okból teszik, hogy bebizonyítsák: most, a prímás (azaz az esztergomi érsek, az unokaöccse és fő támasza) halála után (1809. szept. 2.) ő nem sokat tehet és egyedül maradt.” Az a hír is járta, hogy a nádor „lemond a nádorságról és helyébe (öccsét) Rainer főherceget küldik le helytartónak”.

Ebben a légkörben kellett a nádornak az 1811-ben a Habsburg Monarchiában kirobbant financiális és alkotmányos válságban az udvar és a magyarországi rendek között a kényes kiegyenlítő szerepét betöltenie. Egy, a rendőrfőnök által 1811 nyarán az első- és másodosztályú rendőrségi hivatalnokokról összeállított lista szerint négy konfidenst küldtek Pozsonyba a nádor megfigyelésére. Rajtuk kívül még további hét kiemelt besúgó jelentett igen részletesen a diéta üléseiről.

A jelentések egy része kiemelte, hogy a nádornak ismét nem sikerült a rendkívül felfokozott diétai hangulatot lecsillapítania, a rendeket megnyugtatnia, és sokan már az országgyűlés gyászos végű kimeneteléről beszéltek. A konfidensek bírálták a nádor visszafogott, halogató és ellentmondásos viselkedését, amely a monarchiának rosszat akarók, lázítók tábora számára nyereséget jelenthet.

Többen a nádorban olyan embert láttak, aki nem egyenes viselkedésével uralkodója ellen lázadt. Mások ijesztően félénk lelkületű embernek tartották, akiből hiányzik a szilárd jellem és a mérlegelés képessége, s aki királya és a lázongók (az egyik besúgó szerint „terroristák”) álláspontja, illetve a személyes meggyőződése (Magyarország érdekei) és az uralkodó iránti „szent kötelessége” között ingadozik.

előző oldal következő oldal 2 / 3