Jeruzsálem, az erőszak szent városa
2015. augusztus 7. 17:50
Korábban
Sokféleség az egységben
1967 fordulópont Izrael történetében. A zsidó állam a hatnapos háború során elfoglalta a Golán-fennsíkot, a Gázai övezetet, a Sínai-félszigetet, Ciszjordániát, és Kelet-Jeruzsálemet. A jeruzsálemi harcok során a gyors győzelem ellenére 645 arab (köztük 240 civil) és mintegy 200 izraeli (köztük 15 civil) vesztette életét.
Az izraeli alakulatok június 7-én vonultak be a város keleti felébe. A katonákon az óváros birtokbevétele után leírhatatlan eufória lett úrrá. A Siratófal előtt még a legelvakultabb ateisták is könnyes szemmel borultak egymás vállára. Elie Wiesel világhírű író, Nobel-békedíjas politikai aktivista így emlékezett vissza a mámor pillanataira: „Rabbik és a kereskedők, Talmudot tanuló diákok és farmerek, tisztek és iskolás gyerekek, művészek és tudósok – akármivel foglalkoztak éppen, abbahagyták, és megindultak a fal irányába. És amikor elérték, megcsókolták a köveket, és ősi imákat és fohászokat kiabáltak. Ezen a napon mindenki futott. Én is. Soha nem futottam olyan gyorsan, és soha nem mondtam olyan szenvedélyesen azt, hogy ’Ámen’, mint amikor meghallottam az ejtőernyősök minhá imát mormoló hangját.”
Jeruzsálem keleti felének birtoklása ekkortól kezdve túlmutatott a pusztán politikai, katonai és gazdasági érdekeken. A Siratófal a zsidó identitás részévé vált. Bár az izraeliek – az ENSZ felszólítására – visszaadták volna a megszállt területek egy részét az arab államokkal kötött békéért cserébe, Jeruzsálemet immár egyetlen zsidó sem voltak hajlandók föladni. Kelet-Jeruzsálem elfoglalásának napját nemzeti ünneppé nyilvánították, amelyről egyre látványosabb ünnepségek keretein belül emlékeztek meg.
Az izraeli hatóságok rendelkezéseinek értelmében a muszlimok már a megszállás első heteitől kezdve szabadon látogathatták a Hárámot (Templom-hegy), zsidó személyeknek pedig megtiltották, hogy imádkozzanak vagy istentiszteletet tartsanak a muszlimok szent helyein. A vezetők azonban nem csak felvilágosult rendelkezéseket foganatosítottak. Teddy Kollek polgármester utasítására a Siratófal előtt található arab negyed lakóit kitelepítették, a lakásokat pedig lerombolták, hivatalosan azért, mert a nyomornegyeddé vált terület eltakarításával elegendő teret biztosíthattak a turisták számára (addig ugyanis csak egy keskeny sáv választotta el a falat a lakóházaktól).
A város határait megváltoztatták, aminek következtében számos arab kolónia került Jeruzsálem határain kívülre. A városvezetés ráadásul tudatosan törekedett arra is, hogy a korábbi arabok lakta negyedeket is zsidó lakosokkal töltsék fel. Lakóházak sorát húzták fel, amellyel – amellett, hogy elcsúfították a városképet – elérték, hogy Kelet-Jeruzsálem arab lakosságát gyakorlatilag teljesen elszigetelték a palesztin területektől.
Az arabok háttérbe szorítása bizonyos esetekben az utcanevek cseréjében is megmutatkozott: a Nagy Szulejmán utca nevét Ejtőernyős utcára (az ejtőernyős alakulatok komoly szerepet kaptak a hatnapos háborúban), egy másik utca nevét pedig Tsahal térre (az Izraeli Védelmi Erők héber megfelelőjéből összeállított mozaikszó) változtatták.
A városban a 60-as évek végétől kezdve megszaporodtak a palesztin terrorszervezetek robbantásos merényletei, amelyre az izraeli hatóságok sok esetben arabellenes akciókkal reagáltak. A feszültség tovább nőtt, amikor 1969-ben egy keresztény fundamentalista, David Rohan felgyújtotta az al-Aksza mecsetet. A muszlimokat csak hosszú hónapok alatt sikerült erről meggyőzni arról, hogy az ausztrál fiatalember nem zsidó ügynök. A hetvenes évek pedig – a Szikla-dóm felrobbantását tervező – szélsőjobboldali zsidó szervezetek megerősödését hozta.
Az indulatok később sem csillapodtak. Az 1988 elején Jeruzsálemre is átterjedő első intifáda (palesztin felkelés) alatt még nem került sor komolyabb összecsapásokra a városban, a 2000-ben kitört al-Aksza intifáda során azonban megszaporodtak az öngyilkos merényletek. Az izraeliek emiatt egy több száz kilométeres, Kelet-Jeruzsálemet is érintő biztonsági falat húztak fel a palesztin területek és Izrael között. A „biztonsági kerítés” több tízezer arabot zárt ki a városból. És hogy ezek után mikor lesz béke a szent város egymástól teljesen elkülönülő népei között? Azt talán csak Isten tudja.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
5. Magyarország gazdasága a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket
- 1956 miatt is késett a Borsodi Vegyi Kombinát elindulása
- Volt, aki féltette a túl sok szabadidőtől a népet a szabad szombatok bevezetésekor
- A rendszerváltoztatás belülről
- A haderő mellett a gazdaság fejlesztését is megcélozta a győri program
- Naponta nőttek tizenötszörösükre az árak a hiperinfláció idején
- Különösen kegyetlen körülmények között dolgoztatták a Hortobágyra kitelepítetteket
- Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?
- Nyolc áldozatot követelt a Kádár-korszak sikervállalatának építése
- A németek által megalkotott tőrdöfés-legendával harcolta ki Sztálin a fegyverletételt 17:05
- Országos állatbarát program indult el a tiszadobi Andrássy-kastélyból 16:40
- Mindenki számára tartogat programokat a Várkert Bazár fesztiválja 16:05
- A tárgyak rejtélyes eredetét is megismerhetik a látogatók az idei Műtárgyak éjszakája fesztiválon 14:20
- Középkori templomrom, puskagolyók és katonák maradványai is előkerültek Visegrádnál 11:20
- Több legenda is elterjedt Ottlik Géza legismertebb művéről 09:50
- Mindvégig a trónra készítette fel gyermekét Zita királyné 09:05
- Huszonöt év telt el, mire elismerték Henri Dunant humanitárius munkásságát tegnap