Jazz-rock, heavy-metal és punk: a hetvenes évek könnyűzenéje
2021. szeptember 26. 08:00 Jávorszky Béla Szilárd
Bob Dylannak igaza volt, amikor azt nyilatkozta: „Nincs másról mit énekelni, csak magunkról szól a dal.” Az 1970-es évek ugyanis – az előző Mi-évtizeddel ellentétben – már az egyénről szóltak. A rock fejlődését a társadalmi mozgások és a kulturális jelenségek a korábbinál jóval kevésbé segítették.
Korábban
Míg az 1960-as évek első felét a beat és az azzal párosuló kamaszos lázadás jellemezte, addig az évtized közepétől ezt mindinkább egy, a rock köré szerveződő tudatos politikai és kulturális mozgalom váltotta fel.
Az ellenkultúra az évtized végére teljesedett ki, jöttek a diáklázadások, a forró nyarak, a polgárjogi küzdelmek, a hippivilág, az underground és a szexuális forradalom.
Mindezek jelképeként pedig 1969 augusztusában a háromnapos, közel félmillió fiatalt vonzó woodstocki fesztivál, amelyről anno mindenki úgy vélte, hogy az új évtized nyitánya lesz.
Aztán pár hónap múlva Altamontban a Pokol Angyalai a filmkamerák előtt megöltek egy fekete fiút. Ez a késszúrás néhány másodperc alatt kompromittálta az egész mozgalmat.
A kiábrándultságot tovább növelte a Beatles 1970-es feloszlása, illetve az, hogy két év leforgása alatt négy nagy formátumú rockegyéniség (Brian Jones, Jimi Hendrix, Janis Joplin és Jim Morrison) halt bele az önpusztító életformába és a változásokba – egyikük sem érte meg a 28. születésnapját.
A hetvenes évek nagy része a hétköznapi valóságtól elszakadó, magának teátrális álomvilágot teremtő glam rock (T. Rex, David Bowie, Roxy Music, Slade, Queen, Kiss), a vastagabb pénztárcájú középkorúakra fókuszáló, stadionokba beköltöző arénarock (Yes, Pink Floyd, Grand Funk Railroad, Boston, Styx), a középtempójú, politikamentes, jól táncolható, könnyen befogadható middle of the road-pop (Sweet, Mud, Smokie, Bay City Rollers, Hot Chocolate) és a fekete funkot a fehérek számára is élvezhetővé tevő, a mindennapokból az extatikus, sokszor narcisztikus táncokba menekülő diszkó (John Travolta, Bee Gees) diadalát hozta. No meg a svéd ABBA-ét.
Esztétikai rebellió
Pedig a hatvanas-hetvenes évek fordulója zenei szempontból a poptörténet talán legszínesebb és legizgalmasabb korszaka volt. Ekkor ment át a rock and roll revolúció rock and roll evolúcióba, fokozatosan elvesztette egyszerűségét, spontaneitását, egységes hangzását – megindult a művészetté válás útján. A korábban jellemző egyszerű, rövid, popos szerkezetet bonyolult dalforma váltotta fel, és az előzőleg többé-kevésbé egységes műfaj különböző stílusokra bomlott. Elképzelhetetlen gazdag kínálat alakult ki: progresszív rock, pszichedelikus rock, szimfonikus rock, folk-rock, jazz-rock, hard rock, latin rock, afrorock, southern rock, boogie rock – csak hogy a legjelentősebbet említsük.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. őszi számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley 20:20
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony 19:05
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
