Így zajlott II. Rákóczi Ferenc és társai újratemetése

Rákóczi: nem politikus, hanem történelmi személyiség

Ferenc József maga is hangoztatta, hogy Rákóczi az idők távlatában immár nem politikus, hanem történelmi személyiség. Ennek jegyében önmagához mért viszonylagos nagyvonalúsága abban is kifejezésre jutott, hogy a fejedelmet hivatalos rehabilitáció is megillette. Amikor az országgyűlés végül 1906. október 19-én megszavazta a Rákóczi és társai hamvainak hazahozataláról szóló törvényjavaslatot, az 1715. évi 49. tc. törvény 2. §-át is eltörölte, amely kimondta, hogy „Rákóczy és Bercsényi s némely mások is vissza nem jöttek, sőt a szörnyü felségsértés ki sem mondható bünében mostanig is makacsul megmaradtak: ezért mindazokat, kik a fennjelzett határidőre meg nem jelentek, vagy a fentebbi módon vissza nem jöttek, s igy jelenleg is távol vannak, előbb nevezett főnökeikkel s vezéreikkel együtt, mint törvényes királyuknak s a hazának nyilvános ellenségeit, és mint árulókat s az igaz szabadság felforgatóit, a jelen határozat erejével összesen és egyenként törvényesen számüzötteknek s az érdemelt törvényes büntetés rájok szabása végett mindenütt üldözendőknek s elfogatandóknak, összes ingó és ingatlan javaikat pedig a királyi kincstár részére elkobzandóknak nyilvánitják s jelentik ki."

Azt, hogy a politika milyen mértékű szerepet játszott az eseményekben, megvilágítják Fejérváry Géza miniszterelnöknek 1905. július 21-én az újratemetés kapcsán papírra vetett sorai is. Ezek így hangzanak: „Miután végül a jelenlegi politikai viszonyok ezen ünnepély megtartására nézve nem éppen kedvezőknek jelezhetők, s így egy ily nemzeti ünnep harmonikus, zavartalan lefolyásának első rangú politikai feltétele aligha van meg, mindezeknél fogva legcélszerűbbnek - úgy a gyakorlatilag helyes kivitel, mint politikailag a hazafias ügy érdekében állónak - tartanám, a szóban lévő ünnepélyt a jövő év tavaszára halasztani."

Az időpontot ugyanis tényleg a politika határozta meg: 1904 tavaszán már kiéleződött a belpolitikai helyzet Magyarországon. Az udvar a katonai újonclétszám felemelését akarta, míg az ellenzék késhegyig menő harcot vívott ez ellen. Az ellenzéki Függetlenségi Párt a parlamenti obstrukciót alkalmazta, miközben országos vasutassztrájk bénította meg az országot. Az országgyűlés 1904. március 10-ei ülésén aztán - látszólag váratlanul - a Függetlenségi Párt alelnökeként épp Thaly békejobbot nyújtott a miniszterelnöknek, és pártok közötti megállapodást javasolt. A váratlan ajánlat valóban megegyezéshez vezetett: Tisza István miniszterelnök visszavonta a már előkészített, az ellenzéki obstrukciót ellehetetlenítő házszabály-módosító indítványát, a Függetlenségi Párt viszont elállt az újonclétszám emelésének megakadályozásától.

Mindez azonban hosszas tárgyalások gyümölcse volt. Ferenc József fent közölt, 1904. április 18-án kelt döntése - amelyben utasította Tiszát, hogy foglalkozzon Rákóczi hamvai hazaszállításának ügyével - így „válasz" volt a létrejött megegyezésre, mondhatni egyfajta jutalom Thaly számára. A királyi leiratot követően a vármegyék és a szabad királyi városok sorra terjesztették fel a miniszterelnökhöz a hála-, valamint a földi maradványok hazahozatalát sürgető felirataikat.

Ennek ellenére még több hónap telt el, amíg az ország lakosai saját földjükön köszönthették a fejedelem hamvait. Rákóczi maradványait Thaly ugyan már 1889. október 7-én megtalálta Konstantinápolyban, és a hamvakat cédrusfa ládában helyeztette el, mégis több hónapig eltartott, amíg lefolytatták a hivatalos tárgyalásokat a török kormánnyal és az érintett hazai egyházakkal, valamint az, amíg a hamvak hazaszállításával megbízott Thallóczy Lajos történész, a közös pénzügyminisztérium osztályfőnöke előkészítette a bujdosók hamvait és síremlékeit a hazaútra.

Az általa vezetett öttagú bizottság 1906. október 14-én indult el Budapestről, és 16-án érkezett Konstantinápolyba. A küldöttség kiemeltette a sírokból a ládákat, amelyek II. Rákóczi Ferenc, Rákóczi József, Zrínyi Ilona és Csáky Krisztina hamvait tartalmazták, majd másnap Thököly Imre, Bercsényi Miklós, Esterházy Antal és Sibrik Miklós földi maradványai következtek. A magyar bizottságot hazautazása előtt fogadta a szultán, II. Abd al-Hamid is. A hét koporsót október 23-án a Konstantinápolyban horgonyzó Kelet nevű hajóra szállították. A hazaút másnap, október 24-én kezdődött, és Constanţáig vízi úton folytatódott.

1. Meggyőzni a Habsburg királyt
2. Rákóczi: nem politikus, hanem történelmi személyiség
3. A hamvak megérkeznek

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2014

• Mussolini szeretőjének titkos naplója
• Szexualitás a görög és római vallásokban 
• Magyar fürdők és kettétört mankók
• Erotikus és irodalmi lap lett a magyar ős-Playboy
• "Inkább a szexről beszéljenek, mint az áremelésről"
• Az egri vár régészeti kutatásának története
• Középkori kolostorok szemérmetlen titkai
• Azok a csodálatos Gindly lányok
• Templomerődök Erdélyben