Így kerültek az első virágágyások a Városligetbe

2023. május 15. 08:20

Az egykori Városerdő közparkká alakítása azzal vette kezdetét, hogy 1817-ben faiskolát létesítettek a területen, ahol felnevelték a Nebbien Henrik tervei szerint később szétültetett facsemetéket. A Királyi Szépítő Bizottság vezetője, József nádor alcsúti és margitszigeti kertészetéből adományozott csemetéket, magvakat a városligeti faiskola megalapításához.

Az Andrássy út városligeti végét az 1890-es évek elején még az Ybl-féle Gloriette zárta le (Klösz György / Fortepan)

Korábban

Pest város kertészete 1867-ben, a Városligetben kezdte meg működését Fuchs Emil irányításával. A növényházakat a Páva-szigeten alakították ki, ahol felügyelői házat is építettek. Fuchs Emil 35 évesen, 1865-ben váltotta a városi főkertészi hivatal élén Pecz Ármint, az állatkert parkjának tervezőjét. Gondozásba vette az elhanyagolt Városligetet, fasorokat és virágos területeket alakított ki. Munkája eredményeként jelentek meg a városligeti rondón (ismertebb nevén Köröndön) is az első virágágyások. A Körönd színpompás rózsakertje akkoriban a Liget egyik közismert látványossága volt.

A virágok kultusza hasonló méreteket öltött a 19. század második felében, mint napjainkban. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításra felépült az Iparcsarnok, amely előtt kialakították az első nagyvárosi jellegű ligeti sétaparkot, látványos virágágyásokkal, szökőkúttal, zenepavilonnal. Magán a kiállításon önálló pavilonban kapott helyet a virág- és zöldségbemutató, mely szép sikert aratott. Ifjabb Emich Gusztáv zoológus kezdeményezésére ugyanebben az évben alakult meg az Országos Magyar Kertészeti Egyesület. A kertészeti kultúra fejlesztése jegyében az egyesület 1886-tól rendszeresen szervezett virágkiállításokat a Városligetben is.

Vajdahunyad sétány a vár előtti hídról nézve, szemben a millenniumi kiállításra készült Székesfővárosi pavilon, 1903 (Fortepan / Schmidt Albin)

A 20. század elején elkezdődött a nemzetközi virágkiállítások napjainkig tartó sorozata is a Ligetben. A legnagyobb hazai kiállítási épületben, a városligeti Iparcsarnokban rendezték meg 1910-ben a II. Nemzetközi Tavaszi Kertészeti Kiállítást. Ezen bemutatkozott a királyi várkertészet, a főváros margitszigeti kertészete és herceg Esterházy Miklós kismartoni kertészete mellett több szászországi kiállító is.

A területet, melyet ma mindenki Hősök tereként ismer, a huszadik század első évtizedeiben még szépen gondozott virágágyások és szökőkutak díszítették. A Schickedanz Albert (1846-1915) által tervezett Műcsarnokot a Vasárnapi Újság 1896-ban így mutatta be: „A nyugodt és derült épület nagyon illik az eleven zöld lombok közé.” Valóban, a nyerstéglával burkolt, meleg hatású falak, a színes pirogránit díszítmények remekül mutattak a természetes környezetben. A tó város felőli oldala, ahová a Műcsarnok felépült, akkoriban még szerves része volt a Városliget fás-ligetes zöldterületének.

Az 1935-ben készült légifelvételen jól kivehető, hogy az immár saját névvel rendelkező tér kezdi felvenni ma ismert formáját. A szökőkutak még megvannak, de a parkosított területek visszaszorulóban, helyüket fokozatosan a felvonulásokra, rendezvényekre alkalmas, kövezett felületek veszik át (Fortepan / Szent-Istvány Dezső)

A fákra általában úgy gondolunk, mint az állandóság jelképeire. Olyan hatalmas növényekre, amelyek ott élik le egész életüket, ahol születtek. Ha a Liget fái mesélni tudnának, kalandos történeteket hallhatnánk utazásaikról. Többen közülük évtizedekig máshol éltek, felnőtt korukban kerültek mai helyükre. Már József nádor idejében is voltak faátültetések, de a földalatti vasút meghosszabbításakor is számos fa áttelepítéséről gondoskodtak a kertészeti szakemberek.

A nagyobb méretű, idősebb fák átültetésével a 19. században csak egészen különleges esetekben foglalkoztak. Egyrészt nem voltak ehhez megfelelő eszközök. Másrészt a sokféle célra hasznosítható fákat becsülték ugyan, de pótolhatónak tartották őket. Természetes volt az idősebb egyedek kivágása és helyükre új csemeték ültetése, melyeket azután folyamatosan locsoltak, gondoztak. Ezért is látható csupa fiatal fa a 19. század végi, 20. század eleji képes levelezőlapokon az új épületek körül.

Félezer, virágokkal díszített fogat vonult végig többször is a népes közönség előtt a Stefánia korzón (Goró Lajos rajza, Vasárnapi Újság, 1893. 23. szám)

A közelmúltban is voltak faátültetések a Városliget térségében, a Liget parkjában és a szomszédos Állatkertben is. Utóbbi az egykori Vidámparktól visszakapott területét alakítja át állat- és növénykertté. A területrendezési munkák keretében eddig félszáz kisebb-nagyobb fát költöztettek új helyre a ma elérhető legkorszerűbb technológiával. (x)