Huzavona a nyugati határon – a kis magyar–osztrák háború és következményei

Sopronért Burgenland

Nyugat-Magyarország túlnyomórészt németek lakta területeinek Ausztriához csatolásáról már 1848-ban és a XX. század elején is születtek tanulmányok és újságcikkek, de csupán elméleti síkon és jelentősebb politikai kihatás nélkül. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása – bár mindkét, a kisállamiság gondolatával nehezen megbarátkozó utódállamnak voltak etnikai szempontból frekventáltabb veszélyeztetett területei – a két háborús vesztes marakodásába torkollott.

A süllyedő hajót elsőként az osztrákok hagyták el, és a Német-Ausztria eljövendő határait tartalmazó államtanácsi javaslat 6000 négyzetkilométernyi, döntően németek által lakott területet követelt Bécs számára, hogy aztán a kérdést az éppen zajló kétoldalú gazdasági tárgyalások sikere érdekében jegeljék.

Az osztrák szabadcsapatok 1918. december 5-i akciójától, amelynek során egy napra elfoglalták Lajtaújfalut (Neufeld an der Leitha) és Nagymartont (Mattersdorf), majd kikiáltották Heinzenland szabad köztársaságot, az osztrák kormány is elhatárolta magát. Eközben Károlyi Mihály kabinetje a VI. sz. néptörvény értelmében önrendelkezési jogot adott a térség német lakosságának.

Német-Nyugat-Magyarország átadásának javaslatával a nagyhatalmak két problémát is orvosolni szándékoztak. Az anschluss tilalmával sújtott Ausztria életfeltételeinek javítása mellett ezáltal nyílt mód a déli és északi szláv területeket összekötő folyosó, a főleg cseh politikusok által vizionált úgynevezett korridor tervének meghiúsítására is. Találóan írta a svájci napilap, a Le Temps, hogy Ausztria szíve nem lehet Németországnál, ha a gyomra az antantnál van.

A békekonferencia 1919. június közepén – az osztrák, ez irányú májusi előterjesztést elsősorban etnikai indokok alapján megnyirbálva – 4335 négyzetkilométernyi területet juttatott Ausztriának, 71 százalék német, 14 százalék horvát és 13 százalék magyar lakossal, népszavazás nélkül.

Bár Ausztria már 1919. szeptember 10-én aláírta a békeszerződést, a neki ítélt terület még magyar birtokban volt. Az időközben szintén Párizsba invitált, szorult helyzetében is ügyesen lavírozó magyar diplomácia előbb hevesen tiltakozott a határrendezési tervek láttán, majd – miután az úgynevezett Millerand-levél némi biztosítékot nyújtott az esetleges, etnikai, gazdasági alapú újrarajzolásra – a saját békeszerződése aláírása után tudtára adta a franciáknak, hogy Sopron és környéke megtartása fejében hajlandó az elcsatolásra kijelölt területek békés átadására.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. nyári számában olvasható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait