"Ha Horthy 1918-ban visszavonul, ma akár szobrai is lehetnének"
2014. október 14. 08:55
Korábban
Nem hagyja el a "süllyedő hajót"
Miért nem mond le 1944. március 19-én, a német megszállás után?
Bartha Károly honvédelmi miniszter és Horthy Miklós magyar katonákkal beszélgetnek Huszton a kárpátaljai bevonuláskor
Azzal indokolta, hogy egyrészt kötelessége a helyén maradnia, mert csak ő tud az ország, a nemzet helyzetén javítani. Június elején Sztójay Dömének írt egy leiratot, amelyben - bár ezt a végső verzióból kihúzta - az áll, hogy azért sem mondhatott le, mert ez az elmúlt 25 éves munkáját veszélyeztette volna ("A helyemen kellett tehát maradnom, s a nemzet életének folytonossága, sőt megmentése érdekében nekem kellett kineveznem az új kormányt"). Figyeljük csak meg: "nemzetmentőnek" nevezték 1919-ben, és 1944-ben is az akart lenni. Ráadásul március 18-án Hitler azt mondta neki: ha Magyarország bebizonyítja Berlinnek, hogy megbízható szövetséges, akkor a német csapatok kivonulnak. Horthy ebbe kapaszkodott. Ezért maradt kormányzó, lehetőséget látott arra, hogy a megszállás véget fog érni. Úgy fogalmazott Kállay Miklósnak március 19-én, hogy "[…] az ellenállás csak akkor alakulhat ki, ha ő a helyén marad, s minden szálat a kezében tart; ha ugyanis ő nincs, ki az, aki körül bármi kijegesedhetik". Hasonló a helyzet 1944 őszén is: nem hagyta el a "süllyedő hajót". Vörös János, a Honvéd Vezérkar akkori főnöke azt tanácsolta neki, hogy menjen le Husztra és az ottani parancsnokságról olvassa be az átállási parancsot, mivel egyfelől katonái körében lehetne, másfelől nem lenne kiszolgáltatva a németeknek. Horthy saját kultuszának foglya lett. Ez a felelősség alól természetesen nem menti fel, azonban az árnyalt megítéléshez hozzátartozik.
"Mindig teljesen kifogástalanul cselekedtem" - mondta Horthy már a háború után, 1945 októberében. Vallomásaiban nyoma sincs az önkritikának, de vajon magyarázható-e ez kizárólag az említett kultusszal?

Horthy Miklós 1945 után érdemi önkritikát nem gyakorolt. Egyedül a fehérterrorról beszélt - emlékirataiban ez az egyetlen olyan pont, ahol kritikus önmagával szemben. Amikor 1945-ben az amerikaiak kihallgatták, vagy 1948-ban Nürnbergben tanúként vallomást tett, azt mondta, hogy Trianon az oka mindennek, Magyarország kényszerpályán mozgott, Hitler, a német megszállók vagy éppen a nyilasok a felelősek a történtekért. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez nemcsak a kultusszal függ össze. Ugyanis ha valakinek a környezete folyamatosan visszaigazolja döntéseinek helyességét, akkor az ember előbb-utóbb elveszíti a realitásérzékét.
Mennyire volt kirívó ez a kultusz, ha a korszak többi vezérkultuszát vizsgáljuk?
Először is szögezzük le: a korszakban megítélésem szerint a Hitler-kultusz volt a legszélsőségesebb. A Horthy-kultuszt Franco, Hindenburg vagy Pilsudski kultuszával lehet elsősorban összehasonlítani, egyrészt az adott országok politikai rendszereinek hasonlósága miatt, másrészt mert mindannyian katonák voltak. De mivel a legszélsőségesebb a Hitler-kultusz volt, ahhoz, hogy relativizáljuk a Horthy-kultuszt, érdemes összevetni a kettőt. A Horthy-kultusz nem mászott bele annyira a mindennapokba, mint a Führeré Németországban. Az elvi lehetőség ugyan megvolt a nagyrabecsülés kifejezésre juttatására - mondjuk egy faliképpel vagy egy kis Horthy-szoborral is ki lehetett fejezni a lakásban a kormányzó iránti rajongást -, de a hatalom ezt nem várta el. Hitler szakralizálását nyugodtan nevezhetjük istenítésnek, Horthy esetében erről nem lehet beszélni. A Hitler személye körüli hisztérikus légkörnek sem voltak nyomai Magyarországon. A rengeteg ismert különbség ellenére (például még a náci karlendítés, pártszimbólumok említhetők) a Horthy- és a Hitler-kép több eleme azonban azonos, például a nemzet atyja motívum, a vezér a nemzet megtestesítője üzenet stb., de ezek inkább vándormotívumok voltak, nem arról volt szó, hogy ezeket másolták volna. Véleményem szerint minden vezérkultusz ugyanarra a "magra" vezethető vissza, csak mivel teljesen más "földből" sarjadnak ki, nem lehet egyenlőségjelet tenni közéjük - elég csak a politikai rendszerek közötti különbségekre utalni.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


régészet
- Az istenek zenéje visszhangzik az ókori Szelinoszban
- A Lavau-i herceg sírja: a kelta főméltóság utolsó nyomai
- Európai típusú őskori eszközöket találtak Kínában
- A Selyemút „Vörös Hercegnője”
- A Hohle Fels vízimadara, a figurális művészet hajnala
- Titokzatos bronzkori lelet: 3500 éves tőröket találtak
- Császári arany – 5000 fontért kelt el a különleges római érme
- A trójai bor nyomában: Mit ittak az emberek a korai bronzkorban?
- A fáraó és Ozirisz újjászületése – Tutanhamon sírjának titkos rítusa
- Az istenek zenéje visszhangzik az ókori Szelinoszban 20:47
- A Lavau-i herceg sírja: a kelta főméltóság utolsó nyomai 19:03
- Batthyány Gyula koncepciós pere 18:05
- Európai típusú őskori eszközöket találtak Kínában 16:13
- Kultúrák metszéspontjában – Spanyolország mesés mór öröksége 15:14
- Felvirágoztatta Egyiptomot Hatsepszut, Ámon leánya 15:04
- Eger oroszlánjaitól a „lámpás hölgyig” – hét híres önfeláldozó nő 14:20
- A Selyemút „Vörös Hercegnője” 13:34