Órákat és cukorkát is kért hazánktól kártérítésként a Szovjetunió

2014. szeptember 30. 18:15 MTI, Múlt-kor

Volt-e esély a magyar ellenállásra az 1944-es német megszállás idején? Hány zsidó maradt a háború végén Csonka-Magyarországon? Hogyan zajlott a Szálasi-féle nyilas-hungarista hatalomátvétel? Milyen felelőssége volt Horthynak 1944-ben? Milyen lehetőségei voltak az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak? Miért volt tabu évtizedeken át beszélni a szovjet katonák által megerőszakolt magyar nők tragédiájáról? Minek kellett 200 ezer karóra a szovjeteknek Magyarországtól? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a VERITAS Történetkutató Intézet Megszállástól – megszállásig, Magyarország a nagyhatalmak szorításában 1944-1949 című, az Országház felsőházi üléstermében megrendezett tudományos konferencia előadói.

Korábban

Hogy élte meg a hátország a Nagy Háború éveit?

Újra a trianoni határok között

Romsics Ignác nyitó előadásában kiemelte: a két világháború közötti magyar politikai vezetők a történelmi Magyarország helyreállítását és a Kárpát-medencei magyar vezető szerep visszaállítását remélték a német szövetségtől, ám ez a korabeli német források ismeretében teljesen megalapozatlan volt. A németek azt tervezték, hogy remélt világháborús győzelmük után még az időközben Magyarországhoz visszacsatolt területek egy részét is elveszik, így például Észak-Erdélyt, valamint Bácska, Bánát és Nyugat-Magyarország egyes részeit.

A háború utáni rendezést illetően az antifasiszta szövetségesek álláspontja eltért egymástól. Az Egyesült Államok a térség államainak a liberális demokrácián alapuló erős szövetségbe tömörülését látta volna szívesen. Kisebb módosításokat el tudott volna képzelni Magyarország javára a trianoni határokhoz képest, de ez jóval kevesebb volt annál, mint amit a németek ígértek. Erdély az amerikai elképzelésekben időnként önálló államként jelent meg, a kisebbségek pedig autonómiát kaptak volna - húzta alá az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi tanára.

Anglia konföderációban, egyfajta európai egyesült államok részeként képzelte el a régió államait. Ám a nyugati szövetségesek álláspontja a háború során módosult, és a változó erőviszonyok függvényében egyre inkább elfogadták a szovjet elképzeléseket, amelyekben nem szerepelt semmiféle konföderáció. Moszkva eredetileg egy 10-15 éves átmeneti időszakkal számolt, az átállásban pedig Horthy Miklós szerepét is elképzelhetőnek tartotta. A nagy keleti szomszéd a régió széttagoltságában volt érdekelt, Magyarországnak pedig a trianoni határokat szánta, ami lényegében be is következett - fejtette ki Romsics Ignác.

következő oldal 1 / 7