Hogyan ropták a táncot a középkorban?

Ezzel a hiánnyal vette fel a harcot Robert Mullally, aki még a londoni King’s College doktori hallgatójaként kezdett foglalkozni a középkori és reneszánsz táncok történetével. Néhány éve megjelent könyvében (The Carole: A Study of a Medieval Dance) a középkori Anglia és Franciaország legismertebb tánca, a carole, vagy másnéven a lánctánc részleteit igyekezett bemutatni.

Munkájában összegyűjtötte valamennyi ismert forrásszöveget, amely valamilyen formában információkat árult el a carole lépéseiről és ezekből rekonstruálta azokat. A sors furcsa fintora, hogy a legtöbb ilyen információt éppen a tánc legnagyobb kritikusainak köszönhetjük. A könnyed hangulatú, gyakran pajzán énekek mellett járt carole-t ugyanis egyes korabeli teológusok igencsak helytelenítették.

A leginkább a keresztes hadjáratok történetéről írt munkája révén híres Jacobus de Vitriaco akkói püspök például egészen odáig merészkedett egy írásában, hogy a carole „egy olyan kör, amelynek közepén az Ördög áll, és azért fordul benne mindenki balra, mert mindannyian az örök halál felé tartanak.” Bár a neves egyházfi szándéka vélhetően nem ez volt, meglehetősen pontos leírást hagyott ezzel az utókorra az általa hőn gyűlölt táncformáról.

Mullally kutatása arra is rávilágított, hogy a tánchoz valószínűleg éppen annak egyszerűsége miatt nem készült írott koreográfia. A carole ugyanis lényegében annyiból állt, hogy a résztvevő férfiak és nők körbe álltak – gyakran valamilyen tárgy vagy egy fa körül – és egymás kezét megfogva kezdtek mozogni. A lépéseket sem kellett sokáig tanulni: a táncosok bal lábukkal balra léptek, majd a jobb lábukat hozzázárták a balhoz. A források gyakran arra is felhívják a figyelmet, hogy a jobb lábat jellemzően a bal felé fordítva tartották mindeközben.

A talp alá való zenét maguk a táncosok szolgáltatták. Az egyik táncos (vagy egy kisebb csoport) énekelni kezdett, majd néhány dal múltán valaki más vette át az énekes szerepét. Más ismert korabeli táncokhoz képest carole közben viszonylag kevés hangszert alkalmaztak, bár néhány leírás említést tesz dobokról és kürtökről.

A carole így akár órák hosszát is tarthatott, miközben a résztvevők valószínűleg folyamatosan cserélődtek. A közben felcsendülő énekek közül csak keveset ismerünk, de a Mullally által gyűjtöttek között egyértelműen a szerelmesdalok voltak többségben.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód

• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
• A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
• Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
• Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
• Kilincs a túloldalon
• Az én 89-em
• Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?