„Ho apó” – A lázadó kalandja a rizsföldektől a világhírig

2025. március 23. 15:12 Múlt-kor

Az 1800-as évek végén Francia Indokína még a gyarmatosítók paradicsoma volt, az őslakosoknak azonban csak a nyomor jutott. Ebben a kettéosztott világban indult útjára Ho Si Minh, aki a gazdag földbirtokosok kényelmét maga mögött hagyva hamarosan a vietnámi ellenállás legendás vezetőjévé vált. Az „elnyomottak hőse” kalandos életével beírta magát a történelemkönyvekbe – és a vietnámi háborún keresztül örökre megváltoztatta a világpolitikát.

Ho Si Minh (jobbra) miniszterelnök-helyettese Vo Nguyen Giap társaságában

Korábban

Az 1800-as évek legvégén Francia Indokína az egyik leggazdagabb francia gyarmatnak számított, ahol az az európaiak busásan megszedhették magukat rizs és kaucsuk kereskedelemből. Ezzel szemben az őslakosoknak csak az ültetvényeken való monoton munka jutott, csekély jövedelemért cserébe.

Harc az elnyomás ellen

Ho Si Minh szerencséjére felső-osztálybeli családból származott, így nem kellett hosszú órákat a rizsföldeken robotolnia, de jól látta az ország problémáit, és már kifejezetten fiatal korában nagy megvetéssel viseltetett a francia elnyomók irányába. Fiatal éveiben kritizálta azon honfitársait, akik gátlástalanul kiszolgálták a külföldi érdekeket. Írásaiban beszámolt a többi francia gyarmaton élők nyomorúságos életkörülményeiről.

Ho Si Minh nemezise Ngô Đình Diệm vasököllel irányította Dél-Vietnámot és igyekezte börtönbe juttatni a politikai ellenfeleit

Szókimondása miatt rövidesen nagy népszerűségre tett szert, ugyanakkor a gyarmati kormányzat viszont halálra ítélte. A férfinak természetesen nem volt maradása szülőhazájában, így utazásba kezdett: részt vett a francia kommunista párt alapításában Párizsban, majd Moszkvában számos marxista nézeteket valló gondolkodó eszmefuttatásának köszönhetően a teljes mértékben a kommunista elvek hatása alá került. Visszatérése után földalatti mozgalmat szervezett és keresztül kasul beutazta Ázsiát hasonló gondolkodású emberek után kutatva. Barangolásai alatt elképesztő kapcsolati hálózatot épített ki, minden országban számos kémmel és besúgóval rendelkezett. A második világháború alatt már kisebb gerilla akciókat vezetett az országát megszálló japán katonák ellen.

Igazi, nemzetközi hírnévre azonban csak évekkel később a vietnámi háború ideje alatt tett szert. A konfliktus következtében először a franciákkal kellett megküzdenie, mivel azok semmiképp sem akartak lemondani a továbbra is nagy gazdasági potenciált jelentő gyarmatukról. A rajtaütések következtében a franciák viszont gyorsan kimerültek, így helyüket még fenyegetőbb ország, az USA vette át. Akik nem akarták, hogy egész Vietnám kommunista vezetés alatt egyesüljön.

Ho Si Minh-nek ekkora már kialakult egyfajta nimbusza, katonái és támogatói, valamint Észak-Vietnám vele szimpatizáló lakói gyakran csak ,,Ho apóként” hivatkoztak rá, utalva ezzel patriarchális és gondoskodó szerepére.

Ho apót ma is vallásos tisztelet övezi Vietnámban

Célkereszteben a média

Az USA hadereje ezzel szemben hamar népszerűtlenné vált a bombázások, a napalm és más írtószerek alkalmazása, valamint a vidéki falvak elleni támadások miatt. Gyakran előfordult, hogy az amerikaiak a megbúvó vietkong katonák keresése közben egész falvak lakosságát pusztították el, senkinek sem kegyelmezve.

A vietnámi háborúban kitüntetett szerepet játszott a média. A harcok nagy része kamerák előtt zajlott. A legnagyobb társaságok és hírközpontok már saját stábbal rendelkeztek, akik kivétel nélkül mindent közvetítettek. Az amerikai katonák által elkövetett atrocitásokat pedig nem lehetett eladni felszabadító hőstörténetként. Az így világra került képek és felvételek alapján egyre többen bizonytalanodtak el az USA szerepvállalásával kapcsolatban szerte a világban, egyre többen úgy gondolták, hogy Amerika lényegében diktatúrát támogat, Ho Si Minh népszerű nacionalista-kommunista elemeket egyaránt tartalmazó függetlenségi mozgalmával szemben.

Ho Si Minh uralma azonban korántsem volt mindenki számára kívánatos. A földosztás keretében a francia-amerikai kollaboránsnak vélt személyek földjeit elkobozták, sokan pedig nemcsak birtokaikat, de életüket is veszették a véres pogromok közepette.