Hirtelen néptelenedtek el az észak-spanyolországi vaskori erődök
Váratlan gyorsassággal, alig egy évszázad alatt hagyták el lakóik az észak-spanyolországi vaskori erődített településeket Kr. e. 400 körül. Ahogy az a Journal of Archaeological Science című tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányból kiderül, az elnéptelenedési hullám Asztúria területéről indult ki. A folyamat egybeesett a kontinens más részein zajló mélyreható társadalmi változásokkal, amelyek a kora vaskor végét jelezték Európában.
- Egy átfogó radiokarbonos vizsgálat kimutatta, hogy az Ibériai-félsziget északi részén fekvő vaskori magaslati települések Kr. e. 400 körül alig egy évszázad alatt elnéptelenedtek.
- Az elemzés szerint a folyamat Asztúria régiójában kezdődött, majd fokozatosan terjedt át az Atlanti-óceán partvidékére és a belső fennsíkokra.
- A korábbi falvakat felváltó, összetettebb társadalmi szerkezetű késő vaskori településhálózat kiépülése több mint kétszáz évet vett igénybe a térségben.
Samuel Nión-Álvarez, a Santiago de Compostela-i INCIPIT-CSIC kutatóintézet munkatársa egy új statisztikai megközelítéssel vizsgálta a régió történetét. A szakember 109 régészeti lelőhely 272 radiokarbonos kormeghatározási adatát vetette alá Bayes-féle modellezésnek. Erre a módszertani finomításra a Kr.e. 750 és Kr.e. 420 közötti, úgynevezett Hallstatt-fennsík miatt volt szükség. Ebben a periódusban a kalibrációs görbe ellaposodik, így a különböző évtizedekből származó szerves minták szinte azonos eredményeket adnak, ami megnehezíti a pontos kormeghatározást.
A több szempontot integráló elemzés kimutatta, hogy a védművekkel ellátott magaslati falvak, a castrók elhagyása széles körű és rendkívül gyors folyamat volt. A lakosság helyi kultúrától függetlenül, kevesebb mint száz év alatt költözött el a megerősített településekről. Az egyes régiókon belül a változás még sebesebben, mintegy egyetlen generáció alatt mehetett végbe. Az adatok alapján az elvándorlás a Kr.e. 5. század első harmadában, a nyugat-kantábriai térségben, a mai Asztúria területén vette kezdetét, majd innen terjedt az Atlanti-óceán partvidéke felé, valamint az északi belső fennsík nyugati felére.
A kora vaskori struktúrák felbomlását követően a térség nem omlott össze, de a regenerálódás lassabb ütemben zajlott. A késő vaskori falvak alapítása a Kr. e. 4. század elején kezdődött meg ismét a kantábriai és az atlanti területeken, majd hullámszerűen, két évszázad alatt hálózta be a régió többi részét. Az újonnan felépült települések kiterjedtebbek voltak elődeiknél, ráadásul közelebb épültek a mezőgazdasági területekhez. Ezek a közösségek már tagoltabb társadalmi hierarchiával rendelkeztek, ez a berendezkedés pedig egészen a római hódításig, a Kr.e. 29 és Kr.e. 19 közötti kantábriai háborúkig fennmaradt.
Ez is érdekelhet
A vizsgált időszak fordulópontot jelentett az európai történelemben. Kr.e. 400 körül a kontinens déli peremén Athén elvesztette a peloponnészoszi háborút, a gallok pedig a hagyomány szerint Rómát fenyegették. Ezzel párhuzamosan Közép-Európában a társadalmi hierarchiák fejlődése megtorpant, a Rajna középső folyásánál, a franciaországi Champagne régióban és a mai Szlovákia területén pedig a népesség csökkenése figyelhető meg. Bár az ibériai eseményeket gyarmatosító erők közvetlenül nem befolyásolták, a spanyolországi castrók elnéptelenedése illeszkedik ebbe a kontinentális átrendeződésbe.
Az észak-spanyolországi települések kiürülésének pontos oka továbbra sem tisztázott. A kutatók éghajlati tényezőket, migrációt és belső konfliktusokat egyaránt elképzelhetőnek tartanak, a legvalószínűbb forgatókönyv ezen hatások együttes jelentkezése. Figyelemre méltó, hogy a folyamat éppen Asztúriában indult el, mivel az itteni közösségeket korábban a változásokkal szemben ellenállóbbnak tartották. Egyes elméletek szerint a társadalmi berendezkedés egy egyenlőségen alapuló modellből egy egyre inkább harcosokra épülő rendszer felé tolódhatott el, amely felerősítette a konfliktusokat, és végső soron a korai vaskori életmód feladásához vezetett.
