Hintáról le, csúszdára fel: fotókon az átjátszóterezett 20. század

2020. november 20. 16:43 Múlt-kor

A városok beépítésével megfogyatkoztak a tágas grundok és a szabad zöld felületek. Ennek orvoslásaként pár évtizede a foghíjtelkeken még nem parkolók, hanem hinták és csúszdák épültek. A lakótelepeken élők pedig a négy fal közül csak a – hol barátságosabb, hol lepusztultabb – játszóterekre menekíthették a gyerekeiket.

Korábban

A 19. századig a városi gyerekek az időt a tereken és utcákon töltötték. Innen azonban az urbanizáció, a közlekedés fejlődése egyre inkább kiszorította őket. Az első játszóterek jellemzően iskolákhoz kapcsolódva jöttek létre és a gyerekek játszási, sportolási, rekreációs és szocializációs igényeit voltak hivatottak kielégíteni.

A két világháború közötti Budapest játszóterekkel való ellátottságát közepesnek ítélték meg. A belváros beépülése folytán a zöld területek a város szélekre szorultak, illetve a jómódú családok gyermekei számára a budai hegyvidékre. A nagyobb népsűrűségű belvárosban a játszóterek zsúfoltak voltak.

A Margitsziget, a Károlyi-kert és a Gellért-hegy mellett a Hunyadi-, Almássy-, Klauzál-, Rákóczi-, Ferenc- és az akkori Tisza Kálmán tér játszóterei voltak a legnépszerűbbek. A csúszdák kínálatán túl a Gyöngyösi úton alakították ki az első körhintás játszókertet. A mai Szent István parkban pedig lubickolhattak is a gyerekek és egyes helyeken zuhanyzó és az öltözőhelyiség is rendelkezésre állt.

1945 után a játszótérépítés megjelent a pártok programjaiban is. Az erről szóló kommunista propaganda szerint a munkáskerületekre jóval kevesebb játszófelület jutott. A szocialista kampány azt hirdette:„Ahogy a népé lett a város, úgy lett a gyerekeké a város parkjaival és virágaival.”

Az 1960-as évektől a lakótelep-építés elmaradhatatlan része volt a játszóterek kialakítása, ahová nem jutott, ott erősen hiányolták. Az 1970-es években közel ezer új játszóteret hoztak létre, de ezek színvonala, felszereltsége, anyaghasználata meglehetősen vegyes képet mutatott. A skála az egyedi tervezésű elemek beépítésétől az ormótlan betonszörnyetegekig terjedt. Az 1980-as évektől megcsappant az építések száma és a meglévő állomány karbantartása, felújítása is elmaradt.