Hiába keresték a hatalmasnak képzelt déli kontinenst a kora újkori felfedezők

Terra Australis bukása

A holland Abel Tasman szintén Batáviából indult 1642 augusztusában, de előbb egy óriási kitérőt tett Mauritiusra, majd azzal az elképzeléssel indult el keletre, hogy olyan messzire jusson, amilyen messzire csak lehetséges. Ausztráliától délre elhajózva, 1642. december 3-án szállt partra az általa Van Diemen-földnek nevezett Tasmania szigetén.

Az útját folytatta, és Új-Zéland két szigetét is megtalálta, de azt hitte, hogy a terület már a mai Argentína déli részéhez tartozik, ezért nem adott neki külön nevet, hanem északra fordult, és visszatért Batáviába.

Abel Janszoon Tasman holland felfedező feleségével és lányával Jacob Gerritszoon Cuyp festményén, 1637.

A második útján, 1644-ben, Ausztrália északnyugati partvidékeit derítette fel, de érdemi kereskedelmi eredménnyel nem járt az utazása, amivel a megbízója, a Holland Kelet-Indiai Társaság is elégedetlen volt. Mindazonáltal Tasmania felfedezése azt is jelentette, hogy az ausztrál kontinens sem azonos azzal az elméletben létező nagy déli földterülettel, amelyet a felfedezők nagy szorgalommal kerestek.

Samuel Wallis angol felfedező 1767-ben érte el Tahitit. A helybeliek mintegy kétezer kenuval eveztek ki elé, és kövekkel dobálták meg, mire Wallis az ágyúival közéjük lövetett. A vízért partraszálló legénységet is megtámadták, de miután a helyiek újra vereséget szenvedtek, nem próbálkoztak többet az ellenállással.

Sőt, mikor a francia Louis Antoine de Bougainville néhány hónappal később elérte Tahitit, a helyiek békésen közeledtek, meztelen nőket is felvonultatva maguk előtt. A franciák rácsodálkoztak a fogadtatásra, és a tapasztalataik nagyban hozzájárultak a háborítatlan paradicsomban élő békés bennszülöttekről, és a „nemes vademberekről” szóló toposz elterjedéséhez.

James Cook expedíciói számoltak le véglegesen Terra Australis létezésével. Első expedícióján (1768-1771) megkerülte a Földet, de közben körülhajózta Új-Zélandot, és Ausztrália keleti partját, bizonyítva ezzel azt, hogy nem tartoznak a dél-amerikai kontinenshez. Második expedícióján (1772-1775) pedig a Csendes-óceán déli részét fedezte föl, miközben a lehető legközelebb hajózott az Antarktiszhoz.

Cook útjai véglegesen bizonyították a tengerjárók számára, hogy a nagy déli kontinensről szóló történetek nem felelnek meg a valóságnak, de ez az ókorból eredő elképzelés mégis hozzájárult ahhoz, hogy jelentős energiákat fektessenek a számos szigetet, és Ausztráliát felfedező expedíciókba.

1. Ismeretlen föld
2. Spanyolok és portugálok Óceániában
3. Telepesek a déli kontinens nyomában
4. Őrségváltás a tengereken: a németalföldi felfedezők
5. Terra Australis bukása

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Tudta-e, hogy...?

• 10 tény a kerékpározás történetéből
• 10 érdekesség, amit nem tudtál a Mikulásról
• 10 meglepő tény a vasút történetéből
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• 10 dolog, amit nem tudtál Las Vegas-ról
• 10 érdekes tény a Szent Koronáról
• 7 mitológiai lény, melyektől rettegtek a régmúltban
• Tíz tény Jackie Kennedy-ről
• Tíz meglepő tény az angliai csatáról