Hét nő, akitől mindenki rettegett a harcmezőkön

Bár a történelem nagy háborúi kapcsán gyakran csak a férfiak tetteire emlékezik az utókor, számos asszonyt ismerünk, akik saját koruk legkiválóbb katonáinak és hadvezéreinek számítottak. Következzen hét nő, akitől mindenki rettegett a harcmezőkön.

Az özvegy királynő, aki szembeszállt a rómaiakkal

A híres római történetíró, Tacitus munkája őrizte meg Boudica királynő történetét az utókor számára. Amikor a terjeszkedő Római Birodalom légiói az első században Julius Caesar rövid életű sikerei után ismét átkeltek a Brit-szigetekre, a helyi kelta törzsek többsége rövidesen a hódítók uralma alá került. Ez a sors várt az icenusok népére is, akiktől királyuk, Prasutagus halálát követően, megvonták a szövetségesi státuszt és elkobozták földjeiket.

Prasutagus özvegye, Boudica azonban nem nyugodott bele népe és saját maga alávetésébe és felkelést indított a megszállók ellen. Hadjárata során szinte teljesen elpusztította a rómaiak több nagy települését is, többek között Londiniumot, Verulamiumot és Camulodunumot is, lakóikat pedig kegyetlenül lemészárolta. Végül 61-ben a Caius Suetonius Paulinus vezette legiók megsemmisítő vereséget mértek Boudica icenusaira, ezzel véget vetve a lázadásnak.

A kínai tábornok, akit 16 rabszolga követett a túlvilágra

Valószínűleg a legkorábbi névről is ismert női harcos volt Fu Hao, aki több mint háromezer évvel ezelőtt élt és a kínai Sang-dinasztia szolgálatában rendkívül magas katonai pozíciót töltött be. Életének történetét csontokra és teknőspáncélba vésett szövegrészletekből ismerjük, így tudjuk, hogy egy alkalommal három ezer ember élén vonult háborúba.

1976-ban további információk kerültek napvilágra róla, amikor régészek rábukkantak a legendás kínai tábornok temetkezésére. A sírban több száz fegyvert, több ezer különféle ékszert és dísztárgyat, valamint 16 élve eltemetett rabszolga maradványait találták. A rendkívül gazdag sírmelléklet egyértelműen bizonyította Fu Hao magas státuszát a korabeli Kínában.

A zsidó királynő, aki meghódította Etiópiát

Bár kevés pontos adattal rendelkezünk róla, az etióp történeti hagyományban élénken él a kegyetlen Gudit királynő alakja, aki egyes elméletek szerint a korszakban etióp területeken élő zsidóság egyik vezetője volt. Az elbeszélések szerint Gudit lázadást szított az uralkodó dinasztia ellen, megölte a királyt és megdöntötte az Akszúmi Királyságot. Gudit ezt követően magához ragadta a hatalmat és negyven éven keresztül uralkodott, amelynek során számos keresztény etiópot bebörtönzött, felgyújtotta városaikat és lerombolta templomaikat.

A japán szamuráj, aki megvédte parancsnokát

A 12. században élt legendás szamuráj, Tomoe Gozen tetteit sokáig szájhagyomány útján őrizte a japán történelmi emlékezet, majd a 14. században valószínűleg ezen elbeszélések alapján jegyezték le élettörténetét a Taira-Minamoto-háború nagy harcosainak sorsát elbeszélő munkában. Eszerint Tomoe Gozen képzett íjász és kiváló lovas volt, aki a karddal is zseniálisan bánt. Nehéz páncélt viselt és íja mellett egy hatalmas méretű kardot hordott magával a csatában. Egy alkalommal, amikor tábornokát a küzdelem forgatagában leterítették, a bátor szamurájnő saját testével védte halálosan sebesült bajtársát és kardjával lecsapta egy rátámadó ellenséges szamuráj fejét is.

Az angolai királynő, aki még hatvanévesen is személyesen vonult hadba

Ana Nzinga 1624-ben örökölte meg Ndongo trónját, amely állam a mai Angola területén feküdt a 17. században. A királynő számos külső fenyegetéssel kényszerült szembenézni, hiszen egyrészt a szomszédos afrikai királyságok rendszeres támadásai, valamint a gyarmatosító portugálok rabszolgaszerző portyái folyamatosan zaklatták népét. Trónralépését követően ezért szövetséget kötött Portugáliával, az európai gyarmatosítók azonban hamarosan elárulták őt, így kénytelen volt országát hátrahagyva, a nyugati szomszéd, Matamba királyságába menekülni.

Azonnal nekilátott az ellenállás megszervezésének. Seregét különféle afrikai katonákkal és szökött rabszolgákkal töltötte fel és az őt befogadó Matambában bevezetett egy új kiképzési rendszert, amelynek során a fiatal fiúkat családjuktól elszakítva készítették fel a későbbi harcokra.

Ana Nzinga szövetséget kötött a hollandokkal és élénk kereskedelmi kapcsolatokat épített ki Matambával annak érdekében, hogy politikailag és gazdaságilag egyaránt méltó ellenfele lehessen a hazáját megszálló portugáloknak. Katonáit még a hatvanas éveiben is személyesen vezette csatába és végül 1657-ben békét kötött a portugálokkal. Élete hátralevő részét a háború sújtotta ország újjáépítésének szentelte.

Dzsingisz kán ükunokája, akit egyetlen férfi sem győzött le birkózásban

Marco Polo mongóliai utazásairól írt beszámolójában tett említést Khutulun hercegnőről, aki Dzsingisz kán ükunokája volt. Khutulun leginkább arról volt híres, hogy kiváló birkózó volt és egyetlen férfi sem tudta őt legyőzni. A „birkózó hercegnő” azonban nem csak a sportban, hanem a csatatéren is jeleskedett, ahol apja, Kaidu mellett harcolt rokonuk, a Kínát is meghódító hatalmas Kubiláj nagykán ellen. Marco Polo visszaemlékezése szerint Khutulun egy alkalommal szélsebesen az ellenség vonalai felé vágtatott lova hátán és úgy csapott le egy szerencsétlen katonára, „akár a ragadozómadár az áldozatára”, akit aztán megragadott és egyszerűen magával vonszolta apja elé.

Az első tamil nő, aki fegyvert fogott a britek ellen

Az India déli részén élő tamilok népéhez tartozó Rani Velu Nachiyar már gyermekkorában megtanulta hogyan kell bánni a különféle fegyverekkel. Képzett volt a harcművészetekben, az íjászatban és akár lóháton ülve is tudott harcolni.

Amikor 1772-ben a britek megtámadták hazáját férje és lánya is a hódítók áldozatává vált. Ezt követően Nachiyar sereget szervezett a gyarmatosítók ellen és döntő győzelmet aratott felettük 1780-ban. Felkelésének történetéből ismerjük az egyik legelső példát öngyilkos merénylők harci bevetésére. Egyik női követője olajjal kente be, majd felgyújtotta magát egy brit lőszerraktárban, megsemmisítve ezzel az ellenség értékes készleteit.