Hét híresség, akiket alkalmatlanság miatt utasítottak el a hadseregtől

A „gyáva” Charlie Chaplin

A London egyik nyomornegyedében, a sör-, füst- és ürülékszagú családi fészekben nevelkedő Chaplin – aki 13 évesen még alig tudott írni és olvasni – 25 éves korára világszerte ismert művész lett. Képei mindenhol ott virítottak.

Nem csupán a mozivásznon, hanem a plakátokon, az újságokban, de még a játékokon is. Szerte az utcákon arra buzdítottak a reklámhelyek, hogy térjenek be a tömegek, és tekintsék meg a kis bajszos, bő ruhás, csámpás járású, álmodozó csavargót.

A keménykalapos, sokakat megnevettető alak gyógyírként szolgált a véráztatta világban, és még a kórházba kerülő katonák is kifejezetten szerették. Chaplin is gyakran mondogatta, hogy a nevetés az egyik legjobb fájdalomcsillapító.

Sokak szemében ugyanakkor szálka volt, hogy a háború kitörése és a már főként a tengerentúlon tevékenykedő komikus népszerűségének, valamint pénztárcájának duzzadása azonos időszakra esett.

Amikor az Egyesült Államok 1917-ben belépett a háborúba, Chaplin – aki később már nem rejtette véka alá pacifizmusát és a patriotizmus iránti ellenszenvét, ám ekkor még anyagilag is támogatta az antant hatalmak törekvéseit – ezerszámra kapta a dühös leveleket, és a sajtó is folyamatosan zaklatta, hogy ő mit keres még otthon, miközben ezerszámra hullanak a britek és később az amerikaiak is.

1916 márciusában a Daily Mail például azért ócsárolta Chaplint, mert a Mutual Film Corporationnel egy olyan szerződést kötött, amelynek a záradékában az állt: nem mehet Nagy-Britanniába addig, amíg a háború tart.

Azzal vádolták, hogy ki akar bújni a felelősség alól, pedig valójában Chaplin jelentkezett az Egyesült Államokban katonai szolgálatra, azonban alacsony termete és vékony testalkata miatt elutasították. Ez azonban nem hatotta meg a zsurnalisztákat, akik még évekkel a háború után is felemlegették „gyávaságát”.

Mindeközben számos támogatója (például a katonák is) szentül hitték: Chaplin sokkal nagyobb segítségére volt az antantnak a filmstúdiókban, mint egy lövészárokban.

1. Búcsú a fegyverektől – Ernest Hemingway
2. Még hazudott is a koráról – Walt Disney
3. A „gyáva” Charlie Chaplin
4. Az énekes, aki félt a tömegben – Frank Sinatra
5. Mindent az elnöki székért – John Fitzgerald Kennedy
6. A mázlista Oscar-díjas – Paul Newman
7. A cápáktól a francia konyháig – Julia Child

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

sport

• Óriási vérveszteség volt a magyar sportnak az ifiválogatott 1956-os kintmaradása
• Mindig visszatért a csúcsra Madrid „királyi” futballklubja
• Rekordokat döntő sikerei dacára is szerény maradt Jim Clark, a Forma–1 bajnoka
• Kifogástalan udvariassággal rabolták el Castro forradalmárai a Forma-1 világbajnokát
• Michael Jordan is kosarazott a Budapest Sportcsarnok falai között
• Alig öt évnyi versenyzés alatt érte el sokáig utolérhetetlen eredményeit Csák Ibolya
• Az ÁVH fogdájától az olimpiai aranyéremig jutott Grosics Gyula
• 102 éves lett a legek királynője, Keleti Ágnes
• A színházi előadásokon és a véres kivégzéseken egyaránt jól szórakoztak az ókori rómaiak