Hét arc a tömegből: az „időutazó”, az eltűnt, a hazug és a többiek

2020. szeptember 15. 08:24 Múlt-kor

Korábban

Az ellenfél végső eltűnése

1920. május 5-én Lenin szónoklatot intézett a moszkvai Szverdlov téren felsorakozó szovjet katonák tömegeinek. A híres fotó eredeti változatán jól látható, hogy az összetákolt emelvény előterében ott áll Trockij is.

Lev Davidovics Trockij neve egyenlő volt a proletárforradalommal, Lenin után a legtekintélyesebb kommunista vezetőnek számított. Konfliktusa Sztálinnal – akit nemes egyszerűséggel csak „pártunk legkiemelkedőbb középszerűségének” és „tipikus kuláknak” titulált – még Lenin életében kirobbant.

A zseniális szervezőkészséggel megáldott, ám kevéssé diplomatikus Trockij 1923-ban hadat üzent a Központi Bizottságnak és a Központi Ellenőrző Bizottságnak, az apparátust téve felelőssé a pártbeli légkör megromlásáért.

A KB 1926. októberi ülésén pedig elveszítette hidegvérét, és ujjal mutogatott Sztálinra. „Az első titkár a forradalom sírásójának posztjára pályázik” – kelt ki magából. Sztálin először elsápadt, majd elvörösödött, végül kiviharzott a teremből.

A hangzatos deklarációkon túl nem sokra jutott, ellenben ellenzéki tevékenysége miatt leváltották hadügyi népbiztosi tisztségéről, később kizárták a Politikai Bizottságból, majd a pártból, 1928 januárjában pedig Alma-Atába száműzték, végül 1929 januárjában „szovjetellenes tevékenysége” miatt a Szovjetunió elhagyására kötelezték.

Trockij elsőként Törökországba utazott, majd a következő években megjárta Franciaországot, Norvégiát, majd Mexikóba került, ahol pezsgő kulturális életet élt. A harmincas évek hírhedt moszkvai pereiben minden ellenzéki csoportosulás vezetőjének Trockijt – vagyis a „szocializmus elárulóját” – vizionálták, akinek végzetét végül Sztálin egyik bérence okozta 1940-ben egy jégcsákánnyal.

A Generalisszimusz tisztogatásai az emlékekre is kiterjedtek, Trockijt is eltüntette a fontos fényképekről, így a Lenin egyik leghíresebb beszédét megörökítő fotóról is.

előző oldal következő oldal 3 / 7