Gengsztereket alakított, mégis tánctudásáért kapott Oscar-díjat James Cagney
2024. március 30. 12:20 Múlt-kor
38 éve, 1986. március 30-án halt meg James Cagney Oscar-díjas amerikai színész, aki nélkül Hollywood fénykorában nem lehetett elképzelni gengszterfilmet, s akinek alakításai alapvetően meghatározták a maffiáról szóló alkotások világát. Orson Welles nyilatkozta egyszer róla: „Talán a legnagyobb színész, aki valaha is feltűnt a kamera előtt.”
A Taxi! című film reklámkártyája.(1932)
Korábban
1899. július 17-én született New York leghírhedtebb kerületében, Yorkville-ben. Norvég származású apja csaposként kereste kenyerét, szabadidejében az amatőr boksznak hódolt, Cagney vörös haját és kék szemét ír-amerikai anyjától örökölte. Nem sok választotta el attól, hogy egyetemi diplomát szerezzen, de apja halála miatt kénytelen volt abbahagyni a tanulást.
Évekig keményen dolgozott, minden munkát elvállalt, hogy támogassa anyját és öt testvérét. A színjátszással való találkozása a véletlen műve volt: éppen egy áruházban dolgozott, amikor kollégája, aki látta őt táncolni, szólt neki, hogy táncos filmhez válogatnak szereplőket. Csak egyetlen sztepptáncot tudott, de ez pont elég volt ahhoz, hogy felvegyék a tánckarba.
Kisebb-nagyobb szerepek után 1931-ben írta be magát a filmtörténelembe A közellenség című filmjével, amely a gengszterműfaj alapműve lett. A siker a Warner Bros stúdió felemelkedéséhez is hozzájárult, Cagney 1930 és 1941 között 38 Warner-moziban szerepelt, közülük a legtöbb ma már klasszikusnak számít. Ilyen az 1938-ban készült Mocskos arcú angyalok, amelyért a színész első Oscar-jelölését kapta, és 1939-ből Az alvilág alkonya, amelyben Humphrey Bogart volt a partnere.
A sors iróniája, hogy a „kemény fiú” szerepekre szakosodott Cagney Oscar-díját egy zenés-táncos szerepért, az 1942-ben forgatott Yankee Doodle Dandyben nyújtott alakításáért kapta. Az amerikai zenés komédia atyjának számító George M. Cohan énekes-táncos életéről készült, Kertész Mihály rendezte musicalben sziporkázott, megmutatta mindaddig kiaknázatlan tánctudásának legjavát. Kezében az aranyszoborral pályafutása csúcsára ért, elérte mindazt, amiről álmodott.
James Cagney 1930 körül (kép forrása: Wikimedia Commons)
A Warner vezetőivel azonban többször összeveszett, majd kibékült, végül egy fizetésemelési vita után szakított velük, és beperelte őket. A pert végül megnyerte, addig színész még nem győzött jogvitában nagy stúdió ellen, majd újabb precedenst teremtve bátyjával saját vállalatot alapított, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mindössze három filmet készítettek. Cagney példáját később sokan követték a filmiparban.
1949-ben visszatért a Warner stúdióhoz, a Fehér izzás című filmben egy ördögien kegyetlen bandavezér bőrébe bújt, aki képtelen elszakadni anyjától, olykor túlzottan agresszív, máskor öngyilkossági hajlamokat mutat. Ha feldühítik, rohamot kap, az erőszakot üzletnek tekinti, mozdulatai alattomosak.
1955-ben kapta harmadik, egyben utolsó Oscar-jelölését a Szeress, vagy hagyj el című drámáért, amelyben Doris Day volt a partnere. 1957-ben, egyetlenegyszer átült a kamera másik oldalára, és megrendezte a Rövid úton a pokolba című filmet. 1961-ben az Egy, kettő, három című fergeteges vígjátékban Billy Wilder rendezte, ezután hosszú időre visszavonult.
Cagney a Mocskos arcú angyalok zárójelenetében (kép forrása: Wikimedia Commons)
A következő években számtalan kitüntetéssel ismerték el munkásságát, 1974-ben megkapta az Amerikai Filmintézet életműdíját is. Jó barátja, Milos Forman 1981-ben még utoljára visszacsábította a Ragtime című film kedvéért a filmstúdióba, de elhatalmasodó betegsége pontot tett pályafutására.
James Cagney 1986. március 30-én halt meg New Yorkban. A magánéletében a nyilvánosságot kerülő színész 1921-ben nősült meg, és Hollywoodban szokatlan módon haláláig kitartott felesége mellett. Orson Welles nyilatkozta egyszer róla: „Talán a legnagyobb színész, aki valaha is feltűnt a kamera előtt.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2013
- A múlt század romkocsmái
- A Romanov-ház utolsó évtizedei
- Udvari bolondok a történelemben
- Száz éve épült a szőnyi álomkastély
- Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
- A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
- A Kennedy-család és az öröklött hírnév
- Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
- Robert Capa és Magyarország
- Hét borzongató horrorfilm, amit valós események ihlettek tegnap
- Egy idős hölgy látomása miatt helyezték át Sztálin holttestét tegnap
- Párhuzamosan játszott filmekben és a medencében is Bud Spencer tegnap
- A természetközeliség és az elegancia találkozott a Festeticsek balatoni birtokain tegnap
- Furcsa módon eltemetett „vámpírgyermek” sírjára bukkantak Visegrádon tegnap
- A kelták szerint szellemek és boszorkányok látogatnak a mi világunkba Halloween éjszakáján tegnap
- Egy bálteremben alakították ki Budapest első moziját tegnap
- Ellenezte a hadüzenetet, mégis Tisza Istvánt kiáltották ki az első világháború felelősének tegnap